Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Az irodalom vonzásában (Alkalmi szemlélődés Turczel Lajos alkotóműhelyében, esszé)

Az irodalom vonzásában

ga már rég nem magánügy, korántsem „periferikus, kisebbségi” produktum csupán, hanem az egyetemes magyar kultúra szerves és elidegeníthetetlen, számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazott része. Ez az alkalmi számvetés csupán az életmű körvonalait érzékeltetheti. Turczel munkásságának súlya, valós értékei és jelentősége csupán az immár csaknem kilenc évtizedes kisebbségi létünk társadalmi történéseinek, a fennmaradásért folytatott küzdelmeinek, kultúrateremtő törekvéseinek, sajtó- és irodalomtörténetének stb. kontextusában lenne felmérhető megközelítő pontossággal. Meddő próbálkozás lenne egy - bármily tekintélyes - ünnepi alkalom jegyében születő számvetés keretében mérlegre tenni Turczel küzdelmes életének és munkásságának eredményeit. Ezért a kiterjedt, a nemzetiségi kereteket messze meghaladó életműve néhány kiemelkedő pontjának, fontosabb állomásának érintésével kíséreljük meg felidézni immár legendássá váló, közösségünk szimbólumává nemesedő alakját és jelentőségét.

Turczel életének kezdeti körülményei nem kecsegtettek a felemelkedés, a felívelő életút lehetőségével. Törvénytelen gyereknek született, nagyszülei szegény, de szívmeleg családjában töltötte élete első évtizedét. Művelődését hozzátartozói és humánus emberek összefogása tette lehetővé. Már elemistaként fokozott érdeklődést mutatott az írott szó, a könyvek világa iránt. Középiskolás korában pedig tudatosan írónak készült. Szorgalmasan írogatott: naplót vezetett, versei, kar- colatai jelentek meg az iijúsági sajtóban. Széles körű irodalmi ismereteit, olvasottságát gimnazistaként alapozta meg. Kitartó szorgalommal, eltökélt szívóssággal művelte magát. A jövőjét magyar-latin szakos tanárként és alkotó íróként képzelte el. Nem rajta múlott, hogy sorsa másként alakult. A második világháború küszöbén, 1938-ban érettségizett. Reálgimnáziumi érettségijével csak görög nyelvből való különbözeti vizsgával juthatott volna be a hőn óhajtott magyar-latin szakra, így kényszerűségből a pozsonyi szlovák egyetem jogi karára iratkozott be. A történelem kulisszái közben elfordultak. A visszacsatolást követően Budapesten kezdte és fejezte be jogi tanulmányait. A pesti diákévek alatt tovább erősödtek az irodalom iránti vonzalmai, a korlátlan könyvtári és művelődési lehetőségek révén széles körű olvasottságra, sajátos irodalomszemléletre, a magyar és világirodalom kiemelkedő alkotóit és műveit felölelő tájékozottságra tett szert. Tehetségének, adottságainak, lehetőségeinek kibontakoztatására és eredményekre váltására azonban csak jóval később kerülhetett sor. A kor, a történelmi és társadalmi közeg, amelyben legszebb, legfogékonyabb ifjú évei teltek, nem kedvezett Turczel hajlamainak és adottságainak. Csupán nagy kerülőkkel, egyéni és történelmi kataklizmák (háború, hadifogság, magyarüldözés, kényszerpályák) után, jóval az optimális korhatáron túl érkezett műveltségének és kivételes adottságainak megfelelő tevékenységi területre. Tanári állást vállalt Komáromban a háború után elsőként megnyíló magyar gimnáziumban. A tornyosuló tanári munka mellett továbbtanulásra vállalkozott, levelező hallgatóként magyar-szlovák szakos stúdiumot kezdett a pozsonyi egyetemen. Sas Andor, a magyar tanszék akkori vezetője hamarosan