Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Duba Gyula: „...munkássága az egyetemes magyar kulturális tudat része”(esszé)
Duba Gyula létünk, sorsunk, sajátosságaink és történelmünk, vagy akár drámáink és végzetünk, mindezeket komolyan kell vennünk! Nem szabad értetlenkedve szemlélnünk vagy lekicsinyelnünk, kellő arányérzékkel tudatosítanunk kell őket, mert különben elbizonytalanodunk, önismeretünkben utat tévesztünk. Mert ezek a fogalmak igazságainkat érintik... Turczel Lajos 1967-ben, évtizednyi írói munka után adta ki Két kor mezsgyéjén című könyvét. A Tátrán Kiadó magyar üzeme jelentette meg. Művének alcíme: A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között. Valóságszemlélete és tudásanyaga beérett, hogy a jelzett korszak irodalomtörténeti képét összegezze. Kritikusi munkássága delelőre ért, utána a történész is kiteljesedik. S szót kér összegző alkata. De törekvésében a kor - a hatvanas évek - vizsgálódó és feltáró törekvése és a reformgondolkodás elmélyülése is tetten érhető, a magyar szellemiség már képes követni a megújuló társadalmi mozgolódást. Leginkább azonban annak a folyamatnak a kiteljesedése a mű, amely a kezdetektől jellemzi Turczel egyéniségét: értékfogalmazó képessége! Felmutatta és bizonyította, tudományos felkészültséggel támasztva alá, hogy a szlovenszkói-szlo- vákiai magyar írásbeliség nemcsak nyelve okán, hanem létérdekei és tudatos törekvései folytán is sajátos szellemiséggel bíró kulturális közösség! Olyan regionális alkotószellemű intellektuális egység, melynek egyedi sorsa és ebből következően sajátos történelme (is) van! A gondolatot számomra először Fábry Zoltán könyve a Kúria, kvaterka, kultúra sugallta, Turczel műve pedig mintegy kifejtette és igazolta. Ezek a művek megéreztetik a történelem formáló erejét és a nemzeti sors természetét. Elődeink - apáink - nemzedéke számára a hazavesztés ténye és az új léthelyzet szellemi aktivitásra késztető, identitáskereső művészi-gondolati erő volt, mely az akkori fiatal írókat — Győry Dezső, Fábry, Szalatnai, Peéry, a Dobossyak- arra késztette, hogy új eszméket fogalmazzanak - kisebbségi géniusz, új arcú magyarok, vox humana -, helyzetükre „szabott” magatartás-formákat alkossanak. Nemzedékemnek háborús tapasztalatai és a béke első esztendeiben elszenvedett sorsa lett az a meghatározó erő és élménykolonc, melyet egész életében mindmáig vonszol. Általánosítva: így gazdagítják a huszadik századi kisebbségi magyar irodalmak sajátos látással és értékekkel egyetemes nemzeti írásbeliségünket! Turczel könyvében olyan népi tudat és szellemi értékrend szerveződése társul fel, amely részben talán ösztönösen, hagyományait tovább éltetve, ám a lehetőségeihez is alkalmazkodva, szükségszerűen a szlovenszkói magyar élet kihívásaira keres válaszokat. Innen sajátosságai: létfilozófiája, gondolati-művészi minőségei, értékrendje! Mielőtt elemzésére térnék, vázolom, hogyan ért a Pesten végzett jogászdoktor, volt katona és hadifogoly, majd állami gazdasági intéző, komáromi gimnáziumi tanárigazgató oda, hogy az irodalom ösztönzője és értékelő gondolkodója legyen. Idősebb lévén, mélyebben élt benne a múlt, gyerekkorában az írói késztetés is megérintette. Amikor Pozsonyba került, gazdagabb tapasztalatai s egyéni adottságai révén biztos érzékkel nyúlt klasszikus hagyományainkhoz. Példaképeit a re
