Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (Németh László munkásságáról)
Magyar líra és epika a 20. században (17) társadalomnak. Minden gondolatnak és ismeretnek akkor van a nemzet számára haszna, ha az konvertálható erkölcsi tartalommá. Bár a harmincas és a negyvenes évek irodalmi életében ellenkező pólusokon álltak, Németh László is, miként Márai, felfigyelt a szellemi és gazdasági élet eltömegesedésére. A személyiség válságának problémáját azonban nem az egyén kozmikussá növekvő elhagyatottságá- ban ragadta meg, mint József Attila, hanem az eltömegesedés és értéknivellálódás irányából vetette föl. Ez is oka lehetett annak, hogy József Attila nagy költészete kevés megértésre talált nála. Pedig ő is úgy vélte, a forradalomnak nem a társadalomban, hanem előbb az egyénben kell végbemennie. „Minőség-gondolatát [...] valójában az ipari civilizáció, a technika térhódításával szembeszegezett programként kell értékelnünk”- írja Béládi Miklós.<35) A szigetre vonulás és a Kert-Magyar- ország utópiáját azonban nagyon hamar elsöpörte a történelem, előbb a nácizmus, majd a bolsevizmus „áldásaival” verve meg a nemzetet. De ha elbukott is (s ez borítékolható volt már keletkezése pillanatában) Németh László idealista üdvtana, a magyar irodalom felől nézve annyi (s nem kevés) haszna mégis volt, hogy Németh az esszének egy olyan szépirodalmi rangú variánsát teremtette meg, amelynek stílusforradalma a későbbi nemzedékek legjobbjainak értekező prózájában is hosszú ideig rezonál.S bár nem tartozik e tanulmány tárgyához, azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Németh László a korszak legélesebb szemű irodalomkritikusainak egyike volt, aki nemcsak Szabó Lőrinc vagy Illyés Gyula, hanem az akkori „botrányhős” Szentkuthy Miklós műveinek értékeire is páratlan beleérzéssel hívta föl a figyelmet. Utolsó kísérlet. Németh László müveinek egyik legavatottabb és legalaposabb elemzője, Béládi Miklós esztétikum és vállalkozás feszültségében (és ellentmondásában) véli leghitelesebben megközelíthetőnek és megítéIlletőnek az író szépírói munkásságát.06' Ez a feszültség végigkíséri Németh László regény- és drámaírói munkásságát. Mintha Ady messianizmusa és Babits esztétizmusa vitatkoznának egymással az életmű egyes darabjaiban. Ahogy Adynak a vers csak „cifra szolga”, úgy Németh László számos regényében is a küldetéses, messianisztikus, ideologikus üzenet előbbrevaló, mint a mű irodalmisága. Az esztétikum inkább csak cifra gúnya a mondanivalón. Németh László első korszakának regényei, egy kivétellel, szolgálatban fogantak, nem a „dal szüli bennük énekesét”, hanem a szándék, a vállalkozás merészsége a fontos bennük. Az irodalomnak ez a pedagógiai, népnevelői felfogása lehetetlenné teszi, hogy az író az általa egyébként nagyra becsült kortárs modernek regénypoétikai kifejezőeszközeivel nyúljon témáihoz. Németh László prózája (két kivételtől eltekintve) nemcsak Proust vagy Joyce, Gide vagy Virginia Woolf, hanem Krúdy, Kosztolányi, sőt a vele csaknem egy időben induló Márai epikájához képest is meglepően konzervatív. Első jelentősebb regénye, az Emberi színjáték (1928-29-ben írta, de csak 1944-ben jelent meg) a nevelődési regény hagyományát követi; a főszereplő, Boda Zoltán szellemi érlelődését mutatja be a század első évtizedeinek sorsfordító, drá