Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)
Gál Sándor Görömbei András pedig így összegezte a „kihívásokra” adott választ: „A nemzet emlékezete azokat őrzi meg éltető forrásul, akik sohasem vétették el a szellem és erkölcs magas igényét. (...) Legjelentősebb íróink minden időben tudatában voltak ennek a felelősségnek. Ha huszadik századi irodalmunknak történelmi kihívásaira adott válaszait nézzük, egységes nagy vonulatként áll előttünk legnagyobb íróink szellemierkölcsi helytállása.” A jubileumi írótábor tanácsozásának további előadói voltak még: Ferdnándy György, Gálfalvi György, Pomogáts Béla, Balla D. Károly, Bányai János, Márkus Béla és Monostori Imre. Augusztus 16-án reggel Cseres Tibor emlékére ültettünk fát az emlékparkban, aki a rendszerváltás után az írótábor első elnöke volt. Cseres Tibor életét és munkásságát Koczkás Sándor méltatta. A zárónapon - a már vázolt fő program mellett - „Szabadfórum az alapítványok működéséről és irodalmi kapcsolatairól” címen az akkori idők egyik frissnek mondható, s csak részben megoldott gondjairól is elhangoztak értékelő előadások és megvalósításra váró elképzelések. Pethő László bevezető előadását követően több alapítványi képviselő - Gerő János, Hatvani Dániel, Kovács Andor és mások - is szóltak az alapítványok és az irodalom, pontosabban az irodalom alapítványi támogatásának akkori lehetőségeiről A jubileumi 25. Tokaji írótábort az alábbi gondolatokkal zártam: „Kedves barátaim! Tanácskozásunk érdemi részét befejeztük. Ami hátra van, az már a kellemesebb kötelességek közé tartozik. Mindenkinek szeretném megköszönni a részvételét a táborban, az előadóknak és a korreferátumok elkészítőinek azt az áldozatvállalást, amellyel fölkészültek a tanácskozásra. Ugyancsak szeretném megköszönni a megye és Miskolc város, de elsősorban Tokaj városának és önkormányzatának a szíves vendéglátást, személy szerint Májer János polgármester úrnak a közreműködését, hogy itt vendégekként dolgozhattunk és jól érezhettük magunkat. Szeretném egyúttal megköszönni az előző kuratórium hároméves, és külön is Pomogáts Béla hároméves munkáját ennek a kuratóriumnak az élén. Biztos vagyok abban, hogy ha jövőre is olyan célokat tűzünk magunk elé, amelyeknek a megvalósítása haszonnal járhat, akkor a következő Tokaji írótáborra is megtaláljuk azokat az előadókat, akik vállalják azt a munkát, ami rájuk hárul. Azzal a reménnyel, hogy ez a 25. évforduló nem valamit lezárt, hanem valamit újrakezdett, hívok meg mindenkit jövőre, a 26. Tokaji írótáborba. Most pedig meghívok mindenkit arra a fogadásra, ahol a Tokaji írótábor díját átadjuk. Ezzel a tanácskozást befejezettnek tekintem.” (Befejezés a következő számban)
