Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)
Gál Sándor közi éve alkalmából tűzte napirendre a találkozó szervezőbizottsága. Az írótábor munkája három napon át ennek a témának a jegyében zajlott. Több érdekes előadás, szociológiai felmérés hozta közelebb az ezzel kapcsolatos problémákat. Tóth Pál szociológus a vidéki ipartelepítésről, a nő munkájáról és az átalakuló falusi családról adott érdekes képet. Turgonyi Júlia a nőkérdés marxista megítélésével, Oravecz János pedig a dolgozó nők munkakörülményeivel foglalkozott. Érdekes előadást hallottunk Tarján Tamástól, címe „A nők megváltozott helyzetének ábrázolása a fiatal prózaírók munkáiban”. A vitában az írótábor résztvevői, írók, költők, irodalomtörténészek, szociológusok, népművelési dolgozók sok észrevétellel, adalékkal járultak hozzá a teljes kép kialakításához Az utolsó napot Hollóházán, az estét pedig Komlóskán töltöttük. Hollóháza a Hegyhát egyik legfestőibb részén terül el. Hírét-nevét az egykori üveghutából kifejlődött kőedénygyárnak köszönheti, amely kevés híján kétszáz esztendős, s így Magyar- ország legrégibb kerámiaipari üzeme. A gyár történelmét összefoglaló munkában olvastam: „Az elv: munkálkodni az egyetemes porcelánművészetért, s ugyanakkor kifejezni azt, ami a miénk, a művészet ideális világába vezet népművészetünk átmentésén át, talán oda, ahová népzenei gyűjtésük és a régi magyar dalkincs feldolgozása során Bartók és Kodály eljutott. Új legyen, népi, magyar és XX. századi!” Szép és nemes célkitűzés, amelynek megvalósítása a Hollókői Porcelángyár rangját adja és jelzi. Este Komlóskán, egy hegyek közé bújt szlovák nemzetiségi faluban tájegységi nemzetiségi és irodalmi műsor keretében találkoztunk a falu lakóival. A rendezvényre a nemzetiségi klubkönyvtár megnyitása alkalmából került sor. Az ünnepségen bejelentették, hogy a klubkönyvtárat Jankó Král’ról, a szlovák nép kiváló költőjéről nevezik el. A Tokaji írótábor hagyományt folytat, hagyományt ápol. Két évvel ezelőtt a munkásművelődéssel foglalkozott, tavaly az iíjúság, az ifjúsági irodalom volt műsoron. Az idén, mint már említettem „A nő és a munka” összefoglaló címmel korunk e- gyik legaktuálisabb kérdése került megvitatásra. Tartalmas, tanulságos, gondolatokban gazdag hetet jelentett ez a tábor minden résztvevője számára. Az idei tapasztalatok bizonyítják, hogy a Tokaji írótábor műhellyé vált, olyan műhellyé, amely irodalomra, az irodalom időszerű kérdéseire és a közgondolkodás sürgető gondjaira egyaránt érzékenyen reagál. Az a Hétben megjelent két beszámolóm, mai szemmel nézve, az írótábor kezdeteinek összefoglalása ugyan, ám a hivatalos programok mellett azt hiszem, ennél sokkal többet jelentettek a személyes találkozások, azok a kötetlen beszélgetések, amelyekről azokban az időkben írni ugyan lehetett volna, de hogy az ilyen írások megje- lenhettek-e volna, az nem csupán bizonytalan volt, de egyéb szankciókat is maguk u- tán vonhattak volna. Ennek ellenére azt hiszem, hogy az írótáborról szóló híradásaim nem voltak hiábavalóak. Főleg, ha azt is megemlítem, hogy a hetvenes évek második felében már többedmagammal voltam jelen a tokaji tanácskozásokon az egykori Fel- ső-Magy arországró 1. Persze, amikor az ember egy rendezvény három évtizedéről próbál összefogla
