Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Horbulák Zsolt: A Kelet egy diplomata szemével (emlékiratok)

Horbulák Zsolt

idéz szó szerint még párbeszéd formájában is. Tóth Ferenc mindenről írt, ami egy európait érdekelhetett, s mindezt világosan, érthetően tette.

Az Emlékiratok első részét mint fiktív leveleket már első konstantinápolyi útja során vetette papírra. Akkor még nem aratott nagy sikert, ki sem adták őket. Később ezeket átírta, kibővítette. A többéves várakozásnak meglett a gyümölcse, egyéni stílusú, tiszta, könnyen érthető, a tudományosság próbáját is kiálló mű született. Olvasása közben egy művelt, gyors észjárású, a legapróbb részletekre is figyelő bölcs ember képe rajzolódik ki előttünk.

Végül meg kell említeni, hogy Tóth Ferenc igen ismert volt kortársai körében is, többek között Voltaire is ismerte munkásságát. Mikor egy kiadó megkérte, hogy írjon véleményt egy hadelméleti munkához, Voltaire a következő epigrammá- val válaszolt:

„Allez au Belzebuth, détéstable libraire,

Portez votre tactique au chevalier de Tott,

Qui fait marcher les Turcs au nom de Sabaot.

C'est lui qui de canons couvrant les Dardanelles,

A tuer les chretiens instruit les infidèles.”

Menj pokolba, gaz könyvtáros,

Vigyed Tacticádat Tott lovagnak,

Ki Sabaoth' nevében marsoltatja a' Törököket.

O az, ki álgyúkkal rakván meg a Dardanellt,

Tanítja a' hitetleneket a' keresztények megölésére.

(báró Lakos János fordítása, 1836)

A szarkasztikus írásból látszik, hogy Voltaire, a feudalizmus ostorozója és az antik világ nagy csodálója, elítélte Tóth Ferenc tevékenységét, amit a törökök érdekében tett. Voltaire - teljesen helytelenül — az Oszmán Birodalom agóniáját meghosszabbító embert látta Tóth Ferenc báróban, aki támogatja egy hanyatló hatalom fennhatóságát a klasszikus görög kultúra felett. Viszont az epigrammából kiolvasható, hogy tudását nagyra értékelte. Mindez a lényeg meg nem értéséből adódott, hiszen a báró maga is számtalanszor kifejtette álláspontját a despotizmusról. Munkájában, akkor is, és máskor is, kizárólag kötelességtudata vezérelte, hűsége a francia királyhoz, aki pedig nemegyszer „megfeledkezett” róla.

Az Emlékiratok az egyik legolvasottabb könyv volt a 18. század végén. Az első 1784-es amszterdami francia nyelvű kiadás után gyorsan következett még kettő ugyanott, majd egy-egy Párizsban és Maastrichtban, és hamarosan megjelent a mű dán, svéd és német fordítása. Később lefordították lengyelre, egy részét oroszra, három évvel ezelőtt törökre is. Az Emlékiratok négy évvel ezelőtt megjelent az Egyesült Államokban is (1785-ös londoni fakszimile kiadásban).

Tóth Ferenc a franciaországi Rákóczi-emigráció egyik legkiemelkedőbb tagja, ezért munkásságát is leghelyesebb ebben az összefüggésben vizsgálni. Talán