Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ mulasztásaikat pótolták volna, az avantgárd további becsmérlésével hűtötték lelkiismeretüket s a művek ki- és letagadásával fékezték szerzőink újrafelfedezését. Bori Imre írásai hozták meg a változást. Könyvei a magyar avantgárddal foglalkozó irodalomtörténet-írás új korszakát nyitották meg. Bori szembeszállt azzal a hazai berkekben mind a mai napig honos nézettel, amely a magyar avatgár- dot teljes egészében Kassákra ruházza, a többieket epigonnak tekinti. Bori felfedezte olvasói számára a Ma szerzőit. A könyvkiadásban Barta Sándor Ki vagy? 1962-ben kiadott kötete törte meg a jeget. Azóta gyéren, itt-ott megjelennek avantgárd alkotások, de Újvári Erzsi könyvére egy negyed századot kellett várni (s nem volt benne köszönet), Reiter- kötet pedig mind a mai napig nem jelent meg s bizony nagyon jól jönne egy gondosan válogatott antológia is. Reiter Róbert összesen 35 verset közölt a Mában. Először a III. évfolyam 4. számában, 1918 április 1-jén. Életéről nem sokat tudunk, de egy mozzanatát mindenképpen fel kell elevenítenünk. 1919 után ő is menekülésre kényszerült. Bécs- ben élt, ahonnan - később - szász származású lévén, nem Magyarországra, hanem Romániába tért vissza. Temesvárra. A második világháború befejezéséig német nyelvű szociáldemokrata lapnál dolgozott. Az új rendszer azért, mert németül írt, deportálta. Bányába került, ahol istentelen körülmények között dolgozott. Egyik verzió szerint, amit tíz-tizenöt évvel ezelőtt hallottam Erdélyiektől, paraszt származású rabtársával életre-halálra szóló barátságot kötött, olyannyira, hogy megegyeztek, ha valamelyikőjük meghal, akkor az életben maradó felveszi a halott társ nevét. Egyikőjük időnek előtte elment, a társ kiszabadult, és néhány évre rá Franz Liebhard néven német verseket publikált. A másik verzió Mandics György „Temesvári Golgota” című dokumentumregényében olvasható (s valószínű, ez a hiteles). „Az ázsiai Gulágok egyikében bányaomlás volt”, a mellette fekvő társat, aki csákánnyal annyira kitámasztotta a falat, hogy ő, Reiter, megmenekülhetett, Franz Liebhardnak hívták. Amikor 1949-ben visszatántorgott Temesvárra és újra írni, dolgozni szeretett volna, a cenzor lezárta előtte a sorompót azzal, hogy Reiter Róbert nem közölhet többé. Ekkor vette fel Franz Liebhard nevét. A kassáki erősen expresszionista környezetben, a műveltető és harsányan cselekvő igék és igésített főnevek között Reiter verssorai elégikusnak tűnnek, befelé fordulónak, állapotleírónak. Nála a reménykedés dinamikája nem olyan erős, mint Kassáknál (a reménytelenségbe is a mesternél sokkal csendesebben merül bele): „Ember csírázik a megzúdult időben az óceánok sója fölszívódik hozzá” Polgári keresztmetszet „Kihámoztalak hétlakatú hüvelyedből lassú volt a műtét, mint a magzatérés az anyaméhben” Mágnestörvény
