Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TANULMÁNY - Szirmai Péter: Zárt világok (novella)
Szirmai Péter* Zárt világok 1 A férfi épp a konyhában ült és cigarettázott, mikor csörgött a telefon. Már várta a hívást, mégis nyugodt mozdulattal helyezte az üveg hamutartó vájatába a cigarettát, mely már jócskán leégett, s a hamu szürkésfekete pernyéje elterült az átlátszó felületen. Erezte a gyomrában, a kissé nevetségesnek tűnő félelem keltette remegést, majd szinte kínos lassúsággal nyúlt a telefon felé. A kagyló határozottan hidegen simult a tenyerébe. Értem... értem... Igen... Már vártam... Hogyne örülnék...! Csak fáradt vagyok már. Ott leszek egy órán belül! Egy utolsó mélyet szippantott a már-már elhamvadó cigarettából, majd elnyomta a csikket. Elmosolyodott. Hát megvan, és egészséges. És fiú! Erre kihúzta magát. Felkelt az asztaltól, a fogashoz lépett és gépies mozdulattal nyúlt a kabátjáért. A kulccsal zörgött pár másodpercig, körülményesen emelte ki a kezét a kabát zsebéből.- Különös család a miénk. - köpte elénk a visszafojtott csend kútjába hulló szavakat Lilith néni, a család legidősebb tagja, olyan arckifejezéssel, mintha csak varangyos békákat hajítana közénk. Kendővel fedett fejét büszkén emelte a miénk fölé, kékesszürke, hályog borította szeme, mint örvény a feneketlen tóban, szinte beszippantotta tekintetünket. Ráncos, cserzett arcát gyors, ideges mozdulattal simította meg a szemgödre alatt. - Mintha időnként a Sátán pumpálná beteges fluidu- mát a születendő új jövevény ereibe. Persze, először csak az öröm száll le közénk. Szeretetünk fényével elborítjuk őt. Mikor kilépett az ajtón, a nap erőszakos fénye szinte megvakította. Az arca elé kellett kapnia a kezét, hogy szemét valamelyest hozzászoktathassa a kinti körülményekhez. Ez kissé meglepte, mert már késő délután volt. Miután már körbe tudott tekinteni, láthatta az autók villanó fényeit, ahogy kétfelé hasítják az utca zárt * Szirmai Péter építészmérnök, 1970-ben született Budapesten. Szüleit 1947-ben, Gútáról telepítették ki.
