Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TANULMÁNY - A. Szabó László: Posztmodern - irodalom - olvasó (a posztmodern irodalom értelmezéséről)
A. Szabó mozdulata kihatással van az elbeszélőre. S mivel ő képtelen saját kezébe venni sorsának alakulását/alakítását, így az elbeszélő sorsa is megpecsételődik. (így talán mégiscsak regényt ír?!) Az egyetlen elégtételnek azt tekinti, hogy a vereségek legalább nem korrumpálnak. Csupán egy biztos, szilárd pontot keres, ahonnan tisztábban láthatók a történelmi gócpontok, hogy a végső leszámolásnál (amikor magára marad és felismeri, hogy ő is csak az elmúlt események mozaikkockáiból tevődik össze) jó megvilágításban lásson mindent. Az események fontosságát az ember csupán akkor fogja fel, amikor tudatosítja, hogy „valójában nincsenek közeli meg távoli események, csupán múltbeli események vannak”27. Ez a végeredmény nem az elvakult optimizmus eredménye, éppen ellenkezőleg. A szerző nem hiszi, hogy minden a jó felé vesz irányt. Bizonytalanságról beszél, a középpont hiányáról; minden út más irányba vezet, a szereplők labirintusban bolyonganak. A világban az abszurd és a groteszk uralkodik. Erre az egyik legjobb példa a szellemi fogyatékos D. Boldizsár esete, aki halálosan beteg édesanyját ápolja, takarít, bevásárolni jár, s mindennap ugyanazt vesz, ugyanabban a mennyiségben. „A kasszánál a pénztárosnő kiveszi D. Boldizsár pénztárcájából a megfelelő összeget. Előfordul, hogy az egyik kasszánál többet vesznek ki, másnap viszont a másiknál egy fillért sem. így a végső elszámolásnál valamiképpen egyensúlyba kerül a gazemberség a túlfokozott irgalommal.”28 A szükségszerü kijózanodás és dezillúzió lehetővé teszik, hogy az egész műben jelen levő irónia mellett szerepet kapjanak az emóciók is, hogy végezetül tiszta harmónia csendülhessen fel. Az Eleslövészet polifonikus és polivalens mű, amelyben viszonylag széles teret kap az új szenzibilitás is. Befogadását jelentős mértékben megnehezítik a különböző allúziók, az intertextuális és kontextuális összefüggések, ám egyértelműen kikristályosodnak benne a posztmodern irodalom körvonalai. így látjuk (láttuk) mi, így látják mások, így is látható egy irodalmi mű. Bár az is lehet, hogy egész igyekezetünkre az elbeszélő édesanyjának szavai érvényesek: „Édes fiam, mi elrontottunk mindent.”29 JEGYZETEK 1 de Mán, Paul: The Resistance to Theory. Minneapolis 1986. 2 Bertens, Hans: Postmoderne und ihr Vorhältnis zum Modernismus. In: D. Kamper-W. van Reijen (ed.): Die unvollendete Vemunft: Moderne versus Postmoderne. Frankfurt a. M. 1987. 3 Kulcsár Szabó Ernő.: Az új kritika dilemmái. Budapest 1994. 4 Gadamer, Hans-Georg: Wahrheit und Methode. Tubingen 1975. (4. kiadás) 5 Stierle, Karlheinz: Dimensionen der Verstehens: dér Őrt dér Literaturwissenschaft. Konstanz 1990. 6 Jauss, Hans Róbert: Response to Paul de Mán. In: Lindsay Waters/Wlad Godzich (ed.) Reading the Mán Reading. Minneapolis, 1989, 202-208.p. 7 Lyotard, Jean-Francois: Tombeau de l'intellectuel et autres papiers. Paris 1984, 84.p.
