Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Németh Zoltán: A romlandó matérián túl (Juhász R. József: Képben vagy? c. kötetéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 Egyrészt értelmezhető a kérdés úgy is, hogy vajon mint befogadók megfelelően fel vagyunk-e készülve Juhász R. József képverseinek befogadására, másrészt úgy is, hogy megtaláljuk-e önmagunkat, befogadói pozíciónkat a kötet képeiben. De értelmezhetjük a címben feltett kérdést úgy is, mint amelyet az alkotó önmagának tesz fel: Képben vagy? A kötet több ciklusra oszlik, s nemcsak az eltérő formavilág és problematika, de az időbeliség tapasztalatának megjelenése is sokszínű, sokhangú kötetet eredményez. A pók halála címet viselő képversek például a szövés és a szöveg motívumait kopírozzák egymásra, miközben az olvasást éppen a szövés nehezíti meg. Itt voltaképpen azzal a tapasztalattal szembesülhet az olvasó, hogy egy ponton túl a szöveg éppen előállításának, matériájának köszönhetően válik a befogadás gátjává. Vagyis problémaként a műalkotás médiuma jelenik meg, amely lehetővé teszi az értelmezést, de egyúttal meg is nehezíti azt. A Képben vagy? második ciklusának első darabja azért döbbentheti meg a könyv befogadóját, mert a Korszerű szendvics című Juhász R.-kötetből kicenzúrázott versről van szó. Az 1986-ban megalkotott szöveg így tehát utólagosan is felidézi a művészi szabadság és a politika mindenkori kapcsolatrendszerét, illetve az intézményesített hatalomnak kiszolgáltatott műalkotás pozícióját. A Korszerű szendvics kicenzúrázott címoldala szintén megtalálható a kötetben: a címlapra szánt Áldozat szó így kettős értelemben is jelentésessé minősült — mintha Juhász R. József eleve belekalkulálta volna ezt a lehetőséget —, hiszen maga az áldozat szó is áldozattá vált a diktatórikus hatalomgyártás következtében. Ráadásul, s ez újabb csavar, a címlapon elhelyezett szó belsejében egy törés jelenik meg, Ál-dozattá változtatva azt. Az ál, álságosság persze nemcsak politikai értelemben jelentéses, hanem művészi értelemben is: a szimulákrumként megjelenő művészetre utalhat. Hasonló logika fedezhető fel A művészetek álszent tehene című 1989-es képversben, amelyen egy tehén található, a hentesboltokban megszokott módon felszeletelve, de az egyes tehén darabokat nem a lábszár, karaj, szegy, oldalas stb. szakszavak jelenítik meg, hanem kanonikus festőművészek nevei: Cezanne, van Gogh, Botticelli, Leonardo, Michelangelo, Rembrandt, Duchamp. Mi más, ha nem vaskos önirónia fartályon a Juhász név felbukkanása, illetve Caravaggio nevének Cavaraggióként való feltüntetése? A számítógépes grafika és szövegformálás rendkívül sokszínűén van jelen Juhász R. József kötetében. A jel anyagszerűségének felmutatása egyrészt vizuális, másrészt szemantikai, harmadrészt mediális, negyedrészt kulturális információkkal játszik el. Mint például az Isa chomu című darab, amely a számítógépes szöveg vizuális paramétereire éppúgy figyelmeztet, mint arra a technikai eszközre, amely képes egy ilyen vizuális tárgyat létrehozni a nyomtatás által. Ráadásul az idézett szöveg kulturálisan és szemantikailag rendkívül telített, a hagyomány és a régiség nyelvén keresztül a matériára, a papír romlandó matériájára. Illetve arra, hogy a számítógépben őrzött anyag nem válik hamuvá, eltörlése nem így működik. Továb
