Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Fónod Zoltán: „Nem az évek számítanak, még csak nem is az álmok...” (Hogya György: Istent látni c. kisprózai kötetéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 két is, mely birtokolja őt”. Hogy meddig? „Nem az évek számítanak, még csak nem is az álmok, hanem a lélek változásának a folyamata, amelyben az egyik változástól eljut a másikig.” Méltó párja ennek az elbeszélésnek az Agyagtáblák című „esszénovella”. A kötetzáró írás, az előzőhöz hasonló mélységgel a lélek újjászületésének a kérdésével foglakozik. Azzal a többlettel, hogy itt a szerző hihetelen őszinteséggel ír saját magáról, küzdelmeiről, arról, hogy bár a mindennapok harcaiban „szinte állandóan alul marad”, de az írás boldoggá teszi. Nem kötődik egyetlen műfajhoz sem, mert „a magány nem kötődhet regényhez vagy esszéhez...A magány önmaga határozza meg saját korlátainak kötöttségét és szabadságának szövetét...” Az archetípusok sajátos érzelmi tónusát a Gilgameshez, illetve egy ókori sumer írnok őshöz vezeti visz- sza. Sajátos módon nemcsak eposzrészletekkel találkozunk ebben a munkájában, hanem a „racionális misztika” mesteri módon megoldott fiktív szövegeivel is. Figyelmet érdemlő Az út című novella, melyben Szent Marian legendáját mondja el, az őt halálra ítélő inkvizítor szemszögéből. A történet Umbert Eco A rózsa neve című regényének „nyomozati” anyagára hasonlít, de annál sokkal visszafogottabban, szemérmesebben. Az elbeszélés második részében amolyan „argentin fordulatot”, borgesi váltást követ. Nemcsak a pincérnő popsija, a „szűk szoknya a- latt... keményen bevágódott keskeny bugyi V vonala” izgatja a szerzőt, hanem az álmok szövevényes világa is, meg az az érzés, amikor „az embert egy álomszerű dolog fosztja meg a kétely fölényes biztonságától...?” Megindítóan szép történet az Életrajz című novellája, melyben (Magdi néni történetével!) egy kisvárosba kalauzol bennünket. A „Miként írhatja hát meg egy zsidó életrajzát?” dilemmájára őszinte, emberi, tolakodás nélküli és túlzás mentes a válasz! Izgalmas cselekmény, szép gondolatok jellemzik A rabszolga című novelláját is azzal a bölcs tanulsággal: „... nem fontos tudniuk az embereknek, hogyan döntöttek az istenek. Az csak az istenekre tartozik. Az emberek pedig döntsenek, s éljenek saját, emberi törvényeik szerint.” A Sorsnak is megvan a maga sorsa című elbeszélése tulajdonképpen fikció (tele életrajzi elemekkel!), egy könyvtárosról, aki a sors kiszámíthatatlan akaratából egy mezepotámiai könyvtárba került. Rövidesen a Fejedelem bizalmasa lesz, aki egy éjszakai ellenőrzés során feledhetetlen helyzetbe kerül, káprázatos testi valóságában és meztelenségében a szeme elé kerül az isteni nő, a Fejedelem felesége, akinek eunuchként azonban csak bokáját csókolhatja meg. Az elbeszélést a történelmi háttér és a cselekmény bonyolítása teszi érdekessé, értékessé és felejthetetlenné. A detektívregényekhez hasonló történetek tárulnak elénk A Hold Sárkánya farkába harap című történetben. Izgalmas, érdekes a váratlan eseményeknek az a szövevénye, melyet az „idős Hölgy” és fia s egykori férje titkai, rejtélyes története kapcsán tár elénk az író. Bizonyíték ez is arra, Hogya György számára nincs lehetetlen. Szellemes, ötletes a megoldás, a végkifejlet: nincs vér, de puskalövés se. A Hullámtükör egy „hullám hátán csillogó történet”, mely egy fogságba ejtett író
