Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Duba Gyula: „...őrződik bennünk egykori táncaink és dalaink emléke” (Takács András szakírói és koreográfusi munkásságáról)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 Teleobjektívval átmentett intim emberi pillanatok, mélység és tragikum, megrendülések, fájdalmas természeti pillanatok, vigasztalan tájak, magányos emberek, arcok, gyermekek és idős férfiak, vedlő falak, befelé forduló arcok, lebom- ló emberi és tárgyi világ - a boldog májusok és fellobogózott évfordulók évtizedeiben a transzparensek festett egének köznapi visszája. Sajnos, Tóthpál jól átgondolt és gondosan komponált sorozatából több kísérlet révén sem sikerült albumot kiadatnunk. Két helyi érdekű színes fényképgyüjte- ménye jelent meg, az egyik Dunaszerdahelyről, a másik a Csallóközről. A Slovak Foto című többszerzős fekete-fehér album hozott tőle néhány képet, s legszebb kiadványa az, amelyet rendkívül gazdag és lenyűgöző sikerű gödöllői tárlatára készítettek. Berlini, prágai és kulcsodi kiállítása után számos helyen láthatták képeit Szlovákiában és Magyarországon, publikálták őket lapokban és könyvekben, Japánban is, s nagy terveket dédelgetett albumokról, amelyek kényelmi, pénzügyi és valószínű, ideológiai okokból rendre-sorra elakadtak. Már rég megírtam, hogy ha sok pénzem volna, vennék neki egy kiváló kamerát, sok jó minőségű filmkazettá- val, hogy mozgó dokumentumfilmeket készíthessen Szlovákia magyar peremvidékeiről, ma pedig azt mondom, hogy ha nyernék a lottón, az első milliót minden bizonnyal neki, Tóthpál Gyulának adnám, hogy gyönyörű álmait valóra válthassa. Addig is, amíg az a pénz az egyelőre nem létező devizaszámlámra kerül, legalább annak örülhetek, hogy a Posonium Művészeti Díj 2007. évi Életműdíjának átadásában ezt a szerény szerepet elvállalhattam, s kiváló barátunk kezét ebből az alkalomból elsőnek szoríthatom meg. Gyulám, Isten éltessen, és adjon neked erőt a továbbiakhoz! Koncsol László „...őrződik bennünk egykori táncaink és dalaink emléke” Takács András néprajzi szakírói és koreográfusi munkásságáról Az utóbbi időben egyre többet emlékezünk, mintha valamiféle összegezés körét élnénk. Gyakran fordulunk vissza a kezdetekig, az ötvenes évekig. Oka az lehet, ahogy ma élünk: elbizonytalanodva, tanácstalanul! Meg az időnek is szerepe lehet benne, évtizedek folytak el felettünk, amit kezdeteknek mondunk, több mint fél évszázaddal ezelőtt volt. Háború utáni kulúránk és irodalmunk elejét keressük, a kezdeteit, ahogy kidugta csíráit a sivárságból és nehezen, keservesen szárba szökkent, hogy anyanyelvűnkön megtanulja kifejezni sorsunkat, nemzeti lelkületűnket. Ma ezt történészek kutatják, tudományos szövegekben kifejezik. Arról kevesebb szó esik, hogy az írásbeliség alkotó alapozásának és identitásunk fogalmazásának
