Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Tőzsér Árpád: „...a mélystruktúrában modernebb, sőt posztmodernebb tartalmak is dolgoznak” (Duba Gyula: Az élet lehajló ága című regényéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 már látjuk, klasszikus értékű munkát végzett. A Csallóközi Kiskönyvtár oknyomozó adatbősége és történeti minősége messze túlszárnyalja helyi érvényét, az általa feltárt és összerakott történelmi kép az egész felvidéki régióra, sőt a Kárpát-meden- cei múltra fényt sugárzik. Lexikonunk adatai szerint Koncsol László mintegy másfél tucatnyi művet jelentetett meg, tucatnyi szlovák és cseh fordítást, antológiákat válogatott és szellemi közmunkát végzett. O is annak a szinte heroikusnak tűnő munkának a részese, amellyel az első nemzedékek megalapozták és számban egyre gyarapodva felhúzták irodalmunk épületét. Az élvonalban, máskor a háttérben állva, mindig erőforrásként tartottuk számon. Jó tudni-érezni az erőt, az erkölcsi fényt, melyet neve és egyénisége jelent. És amelyet ez alkalommal a Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával tisztelünk meg és jutalmazunk! Duba Gyula „...a mélystruktúrában modernebb, sőt posztmodernebb tartalmak is dolgoznak” Duba Gyula: Az élet lehajló ága című regényéről Duba Gyula Az élet lehajló ága c. regénye, a legáltalánosabban fogalmazva- elégia. A bölcs öregség szomorú, fájó, s egyben az érzéseket elzsongító elégiája. Szereplői: olvasmányélmények, világirodalmi reminiszcenciák, a nagyváros elnehezedett, halálra ítélt galambjai, öregedő Férfi és felesége (az Asszony), akiket „lehajló” életük a galambok sorsára emlékeztet, az író (aki mellesleg a Férfi ikertestvére), s Bori, a csinos „kis rokon lány”, akibe a Férfi „beleszeret”, s akit az író homályos s valamelyest paradox nosztalgiával Nabokov Lolitájaként érzékel. A beszédes cím alapján, még mielőtt belelapoznánk a műbe, több képzetet társítunk a ránk váró történethez: az életfa ugye a pogány mitológiák motívuma, a származás és az örök élet fogalmai kapcsolódnak hozzá, de ide kapcsolhatjuk a goethei elmésséget is: szürke az elmélet, zöld az élet fája stb. Ezek a cím által sugallt jelentések a regény meséjébe csak áttételesen kerülnek át: az öreg, a felesége halála után magára maradt Férfinak a Borika iránt érzett vonzalma az élet elpusztíthatatlan, de egyben tudatalatti, mélylélektani erőire utal, az i- dős házaspár életét, tengődését megfigyelő és elemző író morálizálásait, ítéletmondását a Férfi „pedofiliája” fölött pedig akár „szürke elméletnek” is nevezhetnénk. A regény négy gazdag lélektani hitellel festett meghatározó szereplője tehát az előtérben az öregedő test és halál, valamint a fiatalsággal is érintkezni képes nem öregedő szellem drámáját játssza el előttünk, de a mélystruktúrában modernebb, sőt posztmodernebb tartalmak is dolgoznak. Az író révén, aki figyeli és leírja a szereplők életét, a leírtak a művi valóság, a tudathasadás, az emlékezéstechni
