Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Duba Gyula: Kassák titkai (esszé)
Duba Gyula Kassák titkai Születésének 120. évfordulójára 1 Kassák Lajos harminchét évesen bécsi emigrációjában kezdte írni az Egy ember élete című életregényét. Az első részeket a Nyugat még abban az évben - 1926-ban - közölte. Negyedszázad múltán tekint vissza az író arra az időre, melyben, mint írja, „Tizenegy és fél éves voltam, amikor a szülői tenyerek alól kiszedtem horgonyaimat, járni kezdtem a magam lábán, és a saját fejemmel avatkoztam bele a magam sorsába.” A három kötetté növekedett mű első könyve a Gyermekkorról szól. Életrajzokban rendhagyó kezdet, valamit jelez! Kassák nem beszél élete első tíz évéről. Mintha nem tartaná fontosnak. Vagy rejtegetné? Aligha, egyébként annyira őszinte, hogy ebben nem hihetünk. Talán nem emlékezne rá? Ez is lehetetlen! Későbbi írásaiban, főleg az Anyám címére nevű levélregényben töredékesen a korábbi éveknek is a nyomára bukkanunk, felderengnek benne az „egy érzékeny kisfiú” vonásai, de csak mint foszlányok, kusza látomások. Móricz Zsigmond határozottan állította, hogy az író tízéves koráig szinte mindent megél, ami később alkotó szellemiségét táplálja és meghatározza. Kassák ne tudná ezt? Vagy talán nyomasztja, mégsincs rá szüksége? Későbbi létkérdéseire, alkotói dilemmáira nem kínál megoldást, nem sugall választ? Ez sem valószínű. Tudnia kellett, hogy a lélek „őskora”, amikor az ösztönök mozgatják, teste működik, de akaraterőre még nem képes, majd amikor az apró „állatkából” kicsiny, nyiladozó tekintetű és érzékeny természetű, tanulékony emberfia lesz, ez a nyolc-tíz esztendő alapjaiban meghatározza későbbi vonásait: a világhoz való viszonyát és életerői természetét. Más oka lehet, hogy mégsem ír róla! Talán tudatosan hallgatja el életének ösztönei homályába vesző éveit. Annál jobban kiemelné a korszakot, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az az idő, amikortól számon tartja „igazi” életét, az öntudatosodás folyamatát és az érvényesülés önállóságának, a diadalmas akaratnak az időszakát, melyet élete értelmének vél! Amióta a tettek emberének tudhatja magát! Ilyen elhatározáshoz azonban nagy fokú művészi tudatosság kell, célszerűen és véglegesen megállapodott alkotóerő. A Kassáké ilyen, a legtudatosabb magyar írók egyike! Amikor remekművét írni kezdi, tisztában van vele, hogy életrajzot ír, de még inkább tudja, hogy művé
