Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TALLÓZÓ - Bárány Tibor: Amit Yambo nem tudott (Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze)
TALLÓZÓ Amit Yambo nem tudott Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze A Loana királynő... gondolatkísérlete a személyes azonosságról szól: Yambo pillanatok alatt rádöbben, hogy kizárólag a szemantikai memóriájában tárolt kulturális információk segítségével (lásd: „papírmemória”) soha nem fogja megtudni, kicsoda is ő valójában. Az olvasó, aki jól ismeri A rózsa nevét, A Foucault-ingát vagy a Baudolinót (és persze A tegnap szigetét, de talán az sem baj, ha ez utóbbit a feledés jótékony homálya fedi), alighanem magától értetődő természetességgel fogja tudomásul venni, hogy Umberto Eco új regénye, a Loana királynő titokzatos tüze ismét csak többszörösen ösz- szetett szöveg: kis túlzással szólva legalább három különböző regénnyel van dolgunk. Ráadásul - Eco-olvasó legyen a talpán, aki ezen meglepődik! - a három regény egyike ironikus filozófiai tézisregény; a második regény egy fordulatos filológiai nyomozás történetét viszi színre; a harmadik viszont arra bátorítja implicit olvasóját, hogy részben mint (ifjúkori) önéletrajzhoz közelítsen a szöveghez. Talán csak az tűnik első pillantásra szokatlannak, hogy a műfaji kódkeveredés ezúttal kevésbé intenzív, mint a korábbi müvekben: az olvasói stratégiaváltások többé-kevésbé a regény fejezethatáraihoz illeszkednek - a poétikai tét azonban változatlan: megtalálják-e a helyüket az e- gyes elemek, azaz valóban regény lesz-e abból a szövegből, amely helyenként filozófiai tézisregénynek, helyenként titokregénynek (ezen belül is: filológiai detektívre- génynek), helyenként pedig autobiográfiának mutatja magát. A Loana királynő... első száz oldalán egy analitikus filozófiai gondolatkísérlet kulisszái között találja magát az olvasó. Giambattista Bodoni, az elbeszélő, akit mindenki csak Yambónak hív, a kilencvenes évek elején kómából ébred. A szívinfarktusnak vagy agyvérzésnek (vagy esetleg balesetnek, a szöveg nem nyújt egyértelmű fogódzót) furcsa következményei vannak: Yambo elvesztette epizodikus emlékezetét, miközben szemantikus memóriája teljesen ép maradt. Mindenre emlékszik, amit valaha is könyvből tanult vagy ami a világról szóló általános tudásához tartozik; ezzel szemben mindent elfelejtett, ami saját személyes életével áll kapcsolatban. Nem emlékszik a családtagjaira (feleségére, gyerekeire, unokáira), a gyermekkorára, szakmai és magánéleti sikereire, kudarcaira (kisvártatva kiderül: Bodoni úr minden hájjal megkent könyvkereskedő, antikvárius, aki még hatvanévesen is meglehetősen jó megjelenésű, mi több vonzó férfi). Sőt nem emlékszik a mindennapi tapasztalatainkat kísérő szubjektív érzetminőségekre sem: noha tudja, hogy a forró tea megégeti a száját, nem tudja, milyen az, amikor a forró tea megégeti a száját. Yambo voltaképpen a Frank Jackson híres gondolatkísérletében szereplő Mary közeli rokona: a fekete-fehér szobá
