Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Arkádikus álom és kulturális emlékezet (tanulmány)

Árkádikus álom és kulturális emlékezet

cum placidum ventis stare maré, non ego Daphnim iudice te metuam, si nunquam falIit imago.” (2, 25-27)

A Kriván vagy Késmárk Zrínyinél ugyanolyan kontamináltan vegyül az antik árkádikus elemekkel, mint Faludi esetében a magyarországi helynevek a mitológiai referenciákkal.

Vergilius második eclogájának három eltérő létmódját, szövegszerveződését tekintettük át a magyar barokk és rokokó költészetben: Faludi, Zrínyi és Amadé szövege egyaránt annak az Árkádiának a bűvöletében fogant, melynek álomvilága, párhuzamos létszférái, allegorikus értelmezésekkel és kódolt titkokkal benépesíthető univerzuma évezredek óta izgatja az irodalmi közvéleményt.

JEGYZETEK

1 Michel FOUCAUIX Moc, subjekt a sexualita (vybr. zost. prel. Miroslav MARCELLI),

Bratislava, Kalligram, 2000. 170—171.

2 Vö.: VERGILIUS Eklogái - VERGILII Eclogae, a szöveget gondozta, bev. és jegyz. HAVAS

László, Budapest, Tankönyvkiadó, 1989, 47.

3 Vö. pl.: „Második eklogája a legkorábbiak közül való, s erősen kötődik Theokritos 11. idilljéhez.” In: ADAMIK Tamás, Római irodalom az aranykorban, Budapest, Seneca, 1994, 162. Tibullusról pl.: >y4 Marathus-versek témája a fiúszerelem. Tibullus a hellénisztikus görög minták alapján dolgozza fel ezt a témát a személyes élmény minden nyoma nélkül " Uo. 229. Vagy: Marathus-elegiákat azért tekintem Tibullus legkorábbi költeményeinek, mert költői érték dolgában messze elmaradnak az író egyéb művei mögött. (...) Ezenkívül a nyolcadik e- legiában már maga a tárgy is szinte undorító: a költő szereti Marathust, a szép fiút, ez viszont Pholoét, a szép leányt imádja s a költő vállalkozik arra, hogy a fiúnak szószólója legyen a leánynál, a kilencedik elegia pedig (53-76 vs.) borzasztó obscenitásokkal van tele. ” In: NÉMETH Y Géza, A római elégia, Budapest, MTA, 1905, 354. „Formai tekintetben már e- zek is tökéletes alkotások, de tartalmuk elárulja a kezdő költőt... ", Uo. 100.

4 Vö. pl. J. J. H. SABAGE, The Art of the Second Eclogue of Vergil, Transactions and

Proceedings of the American Philological Association 91 (1960), 353-375. J. HUBAUX, Le réalisme dans les Bucoliques de Virgilé, Ličge-Paris, 1927.

5 CSÁSZÁR Eílemér, Faludi Ferencz költészete, EPhK (különlenyomat). Budapest, 1903, 13.

6 Uo. 13-14.

7 CSETRI Lajos, Faludi Ferenc: VI. ecloga = A régi magyar vers (szerk. KOMLOVSZIKI Tibor), Akadémiai, Budapest, 1979, 439.

8 SÁRKÖZY Péter, Faludi Ferenc, Pozsony, Kalligram. 2005, 223.

9 Uo. 224.

10 CSÁSZÁR, i. m. 14.

11 A fortuna-tematika Faludi latin verseiben is potens. Vö. NAGY Elemér, Faludi Ferenc Omniáriumának latin költeményei és jegyzetei, Ipolyság, 1943, 35. Ugyancsak az omiárium jegyzeteiben olvasható néhány szó két homoerotikus, de nem feltétlenül úgy értelmezett ai- tologikus meséről, Hyacinthus és Narcissus történetéről (Vö. Uo. 8.).

12 Gregory WOODS, A History of Gay Literatúre. The Male Tradition, New Haven and London,

Yale University Press, 1998, 113. Hercules és Hylas, Theseus és Pirithous, Orestes és Pylades, Titus és Gisippus, Damon és Pythias, Dávid és Jonathán. A felsorolás vagy integráns részként szokott mutatkozni, vagy kommentárként. A negyedik idillben a szerelmi mítoszok fel-