Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Sigmond István: Varjúszerenád (regényrészlet)
Sigmond István kérdezni, hogy ezt miért csinálja, de éreztem, hogy lángot vet tőle a fülem cimpá- ja, pikkelyesedik rajtam a bőr, közben a szemem világított, azt hiszem. Aztán már két kezet éreztem a testemen, ujjai ráfeszültek a derekamra, s mintha otthon lettek volna, valahogy berendezkedtek végleg, s egy kicsit maga felé húzott, mintha attól félt volna, hogy az az isteni kéz libbenő tollúként hessint el a közeléből, s egy á- lom maradok csupán, ahogy tucatnyi szökedékkel a homlokomon, egy istálló félig megnyitott ajtajában a tehenem faránál várom a kalapos lovagot, hogy aztán tovasuhanjak, mint egy futó gondolat, amelyik akkor is helyet változtat, ha végre maradnia kellene.- Megfoghatom? - kérdezi, azt hiszem, szótagolt, ahogy vibráló ujjai a mellem közelébe csusszantak. Édes istenem, adj nekem világosságot, próbáld kiűzni belőlem a dadogást, ne hagyd, hogy a fertő posványa meglegyintse az agyam, legyek nagylány, de ne kelljen lehajtott fővel járjak a fonóba, ne engedd, hogy forró szuroktengerben teljesedjen be rajtam a nemtudommilyen átok, mit válaszoljak, édes istenem, vezesd az eszemet, ilyenkor mit kell mondani?- Fogd meg — mondtam. - Fogd meg, ha akarod.- Nagyon akarom - mondta. Annyira rángatózott a két keze, hogy nem tudta rendesen megmarkolni a mellemet, vagy megfogta, de nem tudott megállapodni rajta.- Meddig fogjam? - kérdezte. - Nem tudod, meddig kell fogni?-Nem tudom - mondtam. — Csak ne legyen semmi baj. Aztán a nyakam körül matarászott, ujjai megpróbáltak átvergődni az ujjasom alatt, féltem, hogy nagy akarásában alulról is próbálkozik, s még benyúl a fer- singem alá, Jézus Urunk, ne hagyj el, mi lesz velem?- Nem veszed ki? - kérdezte a kalapos fia.- Soha! - mondtam gyorsan, ide már nem kellett a jóisten. Elég volt hallani a fonóban a szabómester leányát, neki is azt mondták, hogy vegye ki, aztán a bolond kivette.- És mit csinált vele? - kérdeztük.- Egy ideig csak nézte, nézte, az ádámcsutkája el akart repülni, szeme véreres volt, mint a veszett kutyáé, az istenért, mondtam, csinálj már valamit!- Nem tudta? - csodálkozott valaki. - Vagy csak nem akarta csinálni?- Mindegyik akarja csinálni! - mondott ellen egy másik. - Ezek fajzatok mind!- Mintha éreztem volna, hogy egyszer ez bekövetkezik - mesélte tovább a szabómester leánya -, anyámtól tudakoltam meg, hogyha egyszer ilyesmi történne, mit kell csinálni, de csak annyit mondott, hogy a rosszféléket megveri a jóisten, az ilyennek farkasfogú lesz a gyermeke, és nyúlszájjal születik. Ezeket aztán megváltják az ördögök, szőrös lesz a bőrük, aztán meg főzni kell őket, hogy vissza lehessen váltani. Szóval aki engedi, hogy szájba vegyék, bizony.
