Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Aniruddha Bahal: Aniruddha Bahal és a 13-as bunker (Gálik Ivett fordítása)
Aniruddha „És az első emberölés?” „Az is kb. hetvenöt óra. De mi voltunk az elsők, akik nem vártunk arra, hogy jöjjenek. Elmentünk megkeresni őket. Az újdonság volt a számukra. Megszerveztük a járőrözést, és ezzel levittük a támadáskezdeményezést átlag százötven órára. Minél rendszertelenebbek voltak a támadásaink, minél kevésbé számítottak a második, harmadik hullámú támadásokra, annál több mosziba botlottunk, és meg is pirítottuk őket. Aztán a parancsnokságtól kaptunk egy földi megfigyelőradart, hogy leteszteljük. Ezt a kis LMT RB12A-S tranzisztoros adóvevőt berakhatod a hátizsákodba, aztán mehetsz tovább. Távirányítóval is használható, és két kilométeres körzetben érzékeli a mozgó célpontot. Jelzi neked a mozgásirányt, a lőtávolság elérését, még egy optimális támadási stratégiát is kidolgoz, ha akarod. Öt darab nagyon kevés a határra, mégis remek eredményeink kezdtek lenni. A veszteségeink is csökkentek. Érthető módon nem véleményeztük pozitívan a radart. Azt mondtuk, több időre van szükség, hogy tovább teszteljük. Nem akartuk, hogy a többi alakulat lekörözzön minket. Összecseszhették volna az állandó utánpótlásunkat, pedig kezdtünk már sok mindent felhalmozni. Ezért aztán később azt jelentettük, hogy egy bombatámadásban teljesen tönkrementek.” „Na és a stressz, a helyi lakosság? A minimális katonai erőt alkalmazó politika?”, kérdezed. „Azzal törődjenek a nagyokosok az udhampuri katonai iskolában meg a hülye tankönyveikben. A mi dolgunk, hogy megtaláljuk a puskagolyókat, mielőtt azok találnak meg bennünket. A probléma az első pár hét után kezdődik az újoncokkal. Mindegyik fel van pörgetve, hogy majd terroristákra vadászhat, aztán azon találja magát, hogy civileket lövöldöz. A helyieknek mi megszállók vagyunk. Nem lehet tudni, ki az ellenség. Alapszabály, hogy minden civil potenciális szarkeverő. Némelyik megpróbál a bizalmadba férkőzni. De ma a barátaid, holnap meg hozzád vágnak egy kézigránátot. A kölyök, aki krikettezik veled reggel, este talán a sírodat ássa meg egy jól irányított golyósorozattal. Néha egész spéci lövedékeket használnak, amelyek ökölnyi lyukakat vágnak a testbe. De még ilyen körülmények között is olykor megkérdőjelezed a saját tetteid jogosságát.” „És akkor mi történik?”, kérdezed. „Amikor megkérdőjelezed őket?” „Hallottál a patkányokkal végzett tűréshatártesztről?, kérdezi Rodriguez, miközben előszedi a kését és elkezdi a körmeit piszkálni. „Nem.” „A patkányok alá egy fémlapba áramot vezetnek, azok megpróbálnak átfutni a másik fémlapra, de abba is áramot vezetnek. Futnak a következőre, de az sem biztonságos. Amint rájönnek, hogy hiába futnak, a következő fémlapon is ugyanaz várja ő- ket, akkor beletörődnek a helyzetükbe. Megtanulnak élni az elektrosokkal. Ahogy az ember erkölcsi mércéje megkapja a megfelelő tréninget, az értékrendje is flexibilis lesz. Parancsnoki szinten is. Az elfogadhatatlan viselkedésmóddal szemben elnézőbb és megértőbb leszel”, magyarázza Rodriguez. „Persze. Vadállat leszel.”
