Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)
TANULMÁNY 77 kortársairól, mivel szerinte a jó detektívtörténetben nem a tények számítanak, hanem az ösztönös megérzés, az intuíció, s pontosan ez az, amivel az ő híres Father Brown-ja is dolgozott. Szerb Antal „alapjai” tehát teljes mértékben tisztázottak. Szerb 1939-ben, Don ’t say...but say... Mit hibáznak el leggyakrabban az angolul tanuló magyarok? címmel egy angol nyelvkönyvecskét is kiadott. Az előszavában egy szellemes holland írót idéz, aki szerint az angol nyelv egy szempontból minden más nyelvtől különbözik: míg ugyanis a többi nyelv azt a célt szolgálja, hogy az ember közölje mondanivalóját, az angol arra való, hogy az ember elmondja azt, amit egy adott helyzetben mondani illik. Tehát a többi nyelven beszél az ember, míg angolul funkcionál.13 Számomra Szerb egyik legkedvesebb „angol” cikke az 1938-ban megjelent Miért hallgat az angol? című írása. A szerző szerint az angol hallgatagság gyökerei a puritanizmusban keresendők. Tudjuk, hogy a puritánok bűnnek tartották a vidámság minden megnyilvánulását, a hangos nevetést kiváltképp üldözték, de még a mosolyt is megvetették. Bizonyosan a bőbeszédűséggel szemben is voltak kikötéseik. Későbbiekben az angol iskolák a leendő kormányzóikat, gyarmati bíróikat, tengerész- és katonatisztjeiket is arra nevelték, hogy elsősorban önmagukon tudjanak uralkodni. így lett aztán a „pléharc” viselése Angliában majdnem kötelező. Szerb arra is figyelmeztet, hogy az angolok még a jókedv kifejezésében is tartózkodóak. Ha rossz hírt kapnak, hihetetlenül sokáig bírják titkolni a bajukat, s a betegségeikről sem szoktak előadásokat tartani. Egyszerűen nem tartják illő dolognak, hogy személyes dolgaikról beszéljenek. A kérdezősködés pedig, személyes jelleggel, Angliában teljesen kizárt. „Pesti ismerősöm két percen belül azt is megkérdi tőlem, hogy mit csinálok, miből élek, mennyit keresek átlagban havonta, és hogy tudok annyiból megélni. Angliában ez elképzelhetetlen, az angol előbb lenyeli a fejét, mint hogy ilyesmit kérdezzen. Az ember hetekig együtt élhet egy angollal anélkül, hogy megtudná, mi a foglalkozása, van-e családja, és mit csinál, ha nem vagyok vele. Ez meglehetősen idegesítő, viszont ő sem kérdez tőlem felesleges dolgokat,”14 A továbbiakban arról ír az író, hogy mennyire nehéz angolok körében beszélgetést kezdeményezni. Az időjárásról viszont mindig lehet beszélni, ugyanis Angliában azt nem tekintik a hülyeség biztos jelének. A másik kiváló téma az angol királyi család. ,giz biztos, hogy első londoni szállásomról néhány hét után azért szöktem meg, mert nem bírtam tovább elviselni azt a rengeteg részletet, amit ebéd és vacsora közben a királyi család tagjairól megtudtam.”15 A Pendragon legenda főhőse, Bátky János, Szerb Antal alteregója. Ez a magyar csodabogár rendkívül szereti az angol táj „úriasságát”, s éppen ezért választott hazája, sok éve már, Anglia. Alaposan kiismerte az angol társasági élet minden furcsaságát, s mint a „fölösleges tudományok tudora”, tudja, hogy az angolok rossz néven veszik, ha valaki intellektuális érdeklődést árul el. Tudja, hogy ha bármilyen körökben is mozog, a lehető legfontosabb adat a partneréről az, hogy mi az illető kedvenc szórakozása.
