Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)

TANULMÁNY 77 kortársairól, mivel szerinte a jó detektívtörténetben nem a tények számítanak, ha­nem az ösztönös megérzés, az intuíció, s pontosan ez az, amivel az ő híres Father Brown-ja is dolgozott. Szerb Antal „alapjai” tehát teljes mértékben tisztázottak. Szerb 1939-ben, Don ’t say...but say... Mit hibáznak el leggyakrabban az an­golul tanuló magyarok? címmel egy angol nyelvkönyvecskét is kiadott. Az elősza­vában egy szellemes holland írót idéz, aki szerint az angol nyelv egy szempontból minden más nyelvtől különbözik: míg ugyanis a többi nyelv azt a célt szolgálja, hogy az ember közölje mondanivalóját, az angol arra való, hogy az ember elmond­ja azt, amit egy adott helyzetben mondani illik. Tehát a többi nyelven beszél az em­ber, míg angolul funkcionál.13 Számomra Szerb egyik legkedvesebb „angol” cikke az 1938-ban megjelent Miért hallgat az angol? című írása. A szerző szerint az angol hallgatagság gyöke­rei a puritanizmusban keresendők. Tudjuk, hogy a puritánok bűnnek tartották a vi­dámság minden megnyilvánulását, a hangos nevetést kiváltképp üldözték, de még a mosolyt is megvetették. Bizonyosan a bőbeszédűséggel szemben is voltak kikö­téseik. Későbbiekben az angol iskolák a leendő kormányzóikat, gyarmati bíróikat, tengerész- és katonatisztjeiket is arra nevelték, hogy elsősorban önmagukon tudja­nak uralkodni. így lett aztán a „pléharc” viselése Angliában majdnem kötelező. Szerb arra is figyelmeztet, hogy az angolok még a jókedv kifejezésében is tar­tózkodóak. Ha rossz hírt kapnak, hihetetlenül sokáig bírják titkolni a bajukat, s a be­tegségeikről sem szoktak előadásokat tartani. Egyszerűen nem tartják illő dolognak, hogy személyes dolgaikról beszéljenek. A kérdezősködés pedig, személyes jelleg­gel, Angliában teljesen kizárt. „Pesti ismerősöm két percen belül azt is megkérdi tő­lem, hogy mit csinálok, miből élek, mennyit keresek átlagban havonta, és hogy tu­dok annyiból megélni. Angliában ez elképzelhetetlen, az angol előbb lenyeli a fejét, mint hogy ilyesmit kérdezzen. Az ember hetekig együtt élhet egy angollal anélkül, hogy megtudná, mi a foglalkozása, van-e családja, és mit csinál, ha nem vagyok ve­le. Ez meglehetősen idegesítő, viszont ő sem kérdez tőlem felesleges dolgokat,”14 A továbbiakban arról ír az író, hogy mennyire nehéz angolok körében be­szélgetést kezdeményezni. Az időjárásról viszont mindig lehet beszélni, ugyanis Angliában azt nem tekintik a hülyeség biztos jelének. A másik kiváló téma az an­gol királyi család. ,giz biztos, hogy első londoni szállásomról néhány hét után azért szöktem meg, mert nem bírtam tovább elviselni azt a rengeteg részletet, amit ebéd és vacsora közben a királyi család tagjairól megtudtam.”15 A Pendragon legenda főhőse, Bátky János, Szerb Antal alteregója. Ez a ma­gyar csodabogár rendkívül szereti az angol táj „úriasságát”, s éppen ezért válasz­tott hazája, sok éve már, Anglia. Alaposan kiismerte az angol társasági élet minden furcsaságát, s mint a „fölösleges tudományok tudora”, tudja, hogy az angolok rossz néven veszik, ha valaki intellektuális érdeklődést árul el. Tudja, hogy ha bármilyen körökben is mozog, a lehető legfontosabb adat a partneréről az, hogy mi az illető kedvenc szórakozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom