Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (12) (Szabó Lőrincről, tanulmány)
Grendel Lajos mai jelenik meg meghatározó súllyal: először a Te meg a világ kötetben, másodszor pedig a pálya végén, az elveszített szerelmest elsirató szonettciklusban, A huszonhatodik évben (1957). A magyar szerelmi lírában Ady óta senki nem ütött meg a Szabó Lőrincénél merészebb hangot. Merészsége azonban nem tabuk döntögeté- sében, hanem vallomásainak nyers őszinteségében nyilvánul meg, abban, ahogy kertelés nélkül képes beszélni a férfiönzésről a szerelemben. Szabó Lőrinc őszintesége meghökkentő, s bizonyára sokak számára ma is elfogadhatatlan. Amit Szabó Lőrinc a férfiönzésről beismer, azt nem csak feministák lobogtathatnák vádiratként. Szabó Lőrinc alapállását a férfi-nő viszonyt illetően az 1928-ban keletkezett, kétrészes, Egy asszony beszél c. versében foglalja össze, mindjárt a részek alcímeiben: „Neki az élet a szerelem” illetve „Nekem az élet a szerelem” (kiem. G. L.) Az eltérő hangsúlyok a férfi és női szerelemfelfogás között áthatolhatatlanul mély szakadékot feltételeznek: „neki minden kell, minden szerelem, /s nekem csak én meg ő.” „nekem az élet a szerelem, /őneki nem.” Ebből az alapállásból nézve valóban megvetendő gyöngeség, amit a Homlokodtól fölfelé-ben beismer: soha / nem volt olyan jó örömöd, /mint húsodat felejteni /más húsok ajkai között!” S logikusan következik belőle az is, amit a híres Semmiért egészen hírhedt strófájában ekképpen mond el: Mert míg kell csak egy árva perc, külön, neked, míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod az életed, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan halott és akarattalan: addig nem vagy a többieknél se jobb, se több, addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd. A nős Szabó Lőrincnek Vékesné Korzáti Erzsébethez fűződő szerelmi kapcsolata negyedszázadnyi idő után az asszony öngyilkosságával szakadt meg. A huszonhatodik év szonettjei a megrendülés és fájdalom olyan mélységeibe engednek bepillantást, amely a magyar szerelmi lírában, de talán a világirodalomban is, párját ritkítja. De voltál légyen bármi s bármilyen, most, hogy nem vagy, s mert hinni lehetetlen, hogy a csillagkavaró egyetemben még egy zátonyon találkozz velem, s újra megadhasd mindazt, kedvesem, amit huszonöt éven át szivedben s ifjú lelkedben annyira szerettem, s mert bennem is fogy az élő jelen:
