Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - Markó Emil versei: (A búsuló szobor, Május, Hajad még fekete)

51

Markó Emil versei

A búsuló szobor

Ferde márványszobor ül háttal az izzó lávakő előtt,

lucskos esőt vegyít rá a tavaszi szél.

Arcát elnyeli a megszentelt tengervíz iszappal keverve.

A csillagok fényútján kúszik a Hold árnya sátoros kúpja alól tekergő kígyók szeme villog elő.

Elferdült napsugarak bénán megvilágítják a néma márványszobor testét.

Május

Mint a szerelmes játszik részegen egy féltett, egy drága névvel, úgy játszom én a színes gondolattal: a május eljövetelével.

Várom halványkék selyemruháját, amelyet karcsú csípője ringat, várom, hogy kebléről szívemre száll a bódító gyöngyvirágillat.

Várom tiszta-szűz leheletét, mely lelkét a csontjaimba fújja; s hogy az idő krétájával megérintett hajam még egyszer borzolja az ujja...