Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (15) A nyugatos líra „ezüstkora“, (tanulmány)
20 Grendel Lajos végtelenén az ágybéli tereknek, hol nincsenek ködfoltok és falak. Jékely Zoltán költészete annyira egy tömbből faragott, hogy szinte képtelenség korszakolni, legföljebb a színvonal hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről lehetséges beszélni, a pálya első évtizedét jellemző hatalmas lendület megtorpanásáról a negyvenes években, majd visszanyeréséről az ötvenesekben és hatvanasokban. Központi témája már első kötetében is a halál, az emberi létezés végességére figyelmeztető Idő múlásával való viaskodás, amint azt oly megrendítően fejezi ki a pályája derekán írt Ehnaton álmában: Minden percemet az Öröklétnek szántam: mint éljek most tovább végességbe zártan, mikor csontvelőmig szúrt a bizonyosság, hogy művem az Idő habjai elmossák s a múlandóságban semmi szírt meg nem áll; nem fáraó regnál itt, hanem a Halál! E tekintetben Kosztolányi folytatója, de versbeszéde, eltérően mesterétől, nem a bravúrt célozza meg. Versei nem az első nemzedék szépségeszményének és -kultuszának a jegyében keletkeztek; nem ékes nyelven szól, hanem a mértéket, ritmust, rímet a leírás és kifejezés pontosságának rendeli alá. A stílus hivalkodása idegen természetétől. Stílusa ezért szürkébbnek és észrevétlenebbnek tűnik elődeiénél, s közel áll az élőbeszédéhez. Koporsója egy véres hátizsák volt, s csak összetörve fért bele teste. Kis lábai, melyekkel vízbe gázolt még tegnap is, most csonkokká meredve panaszos tik-takkal kocogtak össze. (Vadász-zsákmány) Amint ebből a versrészletből is látható, Jékely nyelvezetének visszafogottsága távolról sem jelent igénytelenséget. Tandori Dezső Jékely költészete jellegzetes vonásának „a tünékenység markáns, tragikusan édes megragadásáét tartja.48 Ugyanebben az esszében hívja föl a figyelmet arra is, hogy „A természeti kép nála általában lélektani igazsággá, ez a metszet pedig újra körüljárható, teljes érzelmi valósággá alakul”.49 A halálsejtelem távlatot teremt közlendőjéhez, de nem személyteleníti el líráját az elvont tárgyiasság irányába, mint majd a következő nemzedékét. Árnyalja a nyugatosok versbeszédét, erdélyi tájszavakat hoz be, de nem teremt új lírai nyelvet. Szerelmi lírája is a halálsejtelem távlatából szól.
