Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (12) (Szabó Lőrincről, tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században (12) Genova, nézlek ámuló szemekkel, hegyek kőrútján fut villamosom. Genova, vér, évezredek! Mennyi tékozlás, pompa, hatalom! Nagy kék karját kitárja lenn a tenger: hajók érc-frontja, sűrített erő; szédült vihartól fuldoklik a szám, az én lelkem is zsúfolt kikötő! (Óda a genovai kikötőhöz I—IV.) Ha a Fény, erdő, Isten versei a 1' art pour 1' art eszményének bűvöletében fogantak, s Szabó Lőrinc pályakezdő évtizedének egyik pólusát jelölik ki, A Sátán műremekei kötetben ettől az eszménytől a legmesszebb távolodott el. Kommunisz- tikus, anarchista, antikapitalista indulat árad a kötet expresszionista szabad verseiből, melyben a korábbi kötetek stilizáltabb nyelvét teljes egészében átveszik a köznyelv fordulatai. A versek központi motívuma, mint számos korai Ady-versben, a Pénz, a Pénz mindenhatósága, romboló és züllesztő hatalma. Mérget, revolvert, gyorsvonat elé! nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült! — Nézz szét: valaki kilopja szemedet a homlokod alól, friss vágyaidat hintója elé fogja paripának, meleg szivedet feltalpalja a cipője alá s nyomorodból arany palotát épit magának.... (Mérget, revolvert) Ezeknek a szociális indíttatású, rövid sorokba tördelt, alig stilizált prózaverseknek a személyes hitelessége vitathatatlan, s probléma nélkül elhelyezhetők az évtized európai lírájának kontextusában is. Mégis, A Sátán műremekei alighanem Szabó Lőrinc legkevésbé maradandó kötete. Monoton, egyhangú szövegeinek sorai bízvást fölcserélhetők lehetnének egymással, s néhány erőtlenebb darabja inkább tekinthető verssorokba tördelt publicisztikának, mint irodalmi műalkotásnak. A kritika egy része okkal fanyalgott. „A pénz csakugyan minden? - teszi föl a kérdést Füst Milán -, még ezt is hajlandó vagyok elhinni néha, rossz óráimban, különösen, ha valaki ezt monomániás konoksággal állandóan a fülembe kopogja, mint ő. Mihelyt azonban egy szép költeményt látok, akkor már mosolygok s azt gondolom, hogy a pénz mégse minden.”051 Németh László ugyan irodalomtörténeti szempontból is jelentős műnek tekinti A Sátán műremekeit, mégis kénytelen megállapítani: „Az irodalmár és a virtuóz végletekbe ragadták a költőt. Erre a kötetre nem lehet rálicitálni.”06*
