Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Milán Rúfus versei: (A hűség, Kérelem a vershez, Keretkompozíció, Keretkompozíció II, Utunk, Megállíthatatlan, A remegésről, A költészetről, Levél Magdához)
4 Milan Rúfus versei Ha tőled sem lenne mit várni, mondd, nekünk itt mi maradna? Keretkompzíció Nem a kép választ keretet. Azt a képnek a sors adott. A hited adta Istenedet, s a fűnek Isten harmatot. Olyan közel van már az este, amennyire a reggel messze. Te alázattal elfogadtad, hogy képeden az isteni keret. Hiszen önszántadból te magad adtad neki a Zsuzsanna nevet. Keretkompozíció II Ha fáj, hogy a világ érdes, ne szidalmazd a keretet, hiszen a keret a végzet: mint amikor az apostol mezítelen lábát nézed. Hegyek ormán, völgyek mélyén - az sebzi meg, amin lépked. De nem a gőg bősz haragja... Fájdalomtól az alázat szabadítja őt meg végleg. Utunk A zajos nap csendes újra. Az élet fája nem susog. Belső hangot hallok súgva: „Utunkat magunk alkotjuk, vagy bennünket az út bújva?”
