Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - MARGÓ - Csordás János: Rimaszombat a városrombolás jegyében 1960-1990
MARGÓ Akkortájt az óváros idősebb tősgyökeres nemzedéke értette ugyan a szlovák nyelvet, de nem beszélte jól, vagy csak konyhanyelvi szinten, minthogy Rimaszombatban mindenki boldogulhatott az ősei nyelvén, s ennek okán az ittlakók a Gömöri Hírlapból (vagy az utcán és a piacon) értesülhettek a helyi eseményekről. A Rimaszombati magyarok java része a Magyar Rádió adásait hallgatta, a Magyar Televízió adását nézte, az Új Szót olvasta és a Csemadok rendezvényeit látogatta rendszeresen. Ez akkor így volt természetes, ilyen szellemben nevelkedett a felnövő generáció is. Tüzetes összevetés után elképzelhető az az egyszerű ok, hogy aki magyarra fordította a szlovák szöveget, gyatrán és kifejezetten rosszul fordította. Esetleg a szerkesztőségben helyhiány okán meghúzták a teljes szöveget, a szerkesztő kiiktatta a lényeg egy részét, gondolván, a maradék is elég. De minthogy fontos mondatok maradtak ki a fordított szövegben, ezt a két lehetőséget - leginkább a másodikat - kizárnám. Ilyen volumenű témánál a közlemény teljessége az elsődleges, a lényeges rész elhagyása a párt sajtóorgánumánál nem volt megengedhető. A Ján Simon által írt szlovák szöveg nyelvezete a maga nemében szakszerűségről tanúskodik, logikusan következnek egymás után az állítások, a magyar fordítás szakszerűtlen és logikátlan. Következtetésem: a magyar nyelvű szöveget az eredeti fel- használásával valaki más írta célirányosan Ján Simon, azaz Simon János neve alatt, tudatosan félrevezetve és becsapva azokat az olvasókat, akiket érintettek a széles körű kisajátítások és bontások. Ekként már beleillet a normalizációs korszak kívánalmaiba: a szlovák anyanyelvűek a párt lapjában megkapták a teljes információt, a magyar anyanyelvűek nem. Noha az ország alkotmánya papíron garantálta az azonos jogokat a polgárai számára, Rimaszombatban akkor ezt másként értelmezték. A Sodorna utca a Cukorgyári utca felől a bontás előtti hónapokban, háttérben a jellegzetes tornyos házzal, melynek homlokfala a Nagyhíd utcára nézett. Ekkor még állt a Wall ént íny i-ház, Győry Dezső szülőháza (a képen nem látszik, az utca bal felső sarkától a második ház). (Archív felvétel)
