Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Birkózás a hiány tudatával (Hogya György legújabb novelláskötétéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE alapján, Marxnak, a Moszkvában egyenesen eretneknek tartott ifjúkori munkáit akarják lefordítani. Ez közvetett tiltakozás volt a marxizmus profanizálása, szovjetizálása ellen, a sztálini politika elutasítása. Kolozsvárról terveik se Bukarestig, se Budapestig nem jutottak el, Moszkváról nem szólva. Szerencséjükre. Gáli Ernő Marxtól eredeztethető kritikai szellemisége ebből a forrásból táplálkozott. Ezért volt életkényszer számára, hogy ismerje a nyugati filozófiai tudományosságot, ezért kísérte aggódva figyelemmel a magyarországi és persze a román, a romániai magyar elméleti munkákat, amelyek nem a dogma imamalmára hajtották a vizet, hanem valami újat akartak mondani arról az új világról, amelyben ő hatvan-, hetven-, sőt nyolcvanévesen is otthon a- kart lenni. Otthon is volt. * „Eszeveszett, gyönyörű világ”... A tragikus sorsú orosz író, Andrej Platonov szavait írhatnánk e nagyszerű dokumentum, kiváló emberi teljesítmény, megrendítő szellemi dráma mottójául. Gáli Ernő ragaszkodott ahhoz, hogy abban az „eszeveszett világban”, amelyben élnie adatott, etikája sértetlen maradjon és komolyan értelmezni tudja korát. Ezért volt számára „gyönyörű” az élet. Hogy egy erdélyi költő, a munkaszolgálatosként megölt Salamon Ernő végakaratát idézzem: „gyönyörű sors” volt az övé. Gáli Ernő művei mellett a Napló szintén tanú erre. E. Fehér Pál Birkózás a hiány tudatával Hogya György: Istent látni című novelláskötetéről Vannak szövegek, melyek mintegy determinálva vannak arra, hogy valamilyen módon megpróbáljunk „visszaélni” a tartalmukkal. Noha Hogya György írásai érett stílusról és szilárd meggyőződéseken alapuló gondolkodásmódról árulkodnak, teret adnak a „visszaéléseknek”, helyesebben annak, hogy a szerző szándékától teljesen eltérően értelmezzük őket. Ez a jelenség pedig megsokszorozza a szövegek jelentőségét, mivel nem engedi, hogy valamiféle diktatórikus szájbarágásosság veszélye fenyegessen, s ezáltal végtelen szabadságot hagy mind a szerzőnek, mind az olvasónak. Az Istent látni című - jegyezzük meg, nagyon vonzó kivitelezésű - novelláskö- tet írásai sok különböző stílusból, a kulturális sokszínűségnek egy nagyon rokonszenves és érdekes alkalmazásából, irodalmi és élettapasztalatok nemegyszer bizarr, ám általában meggyőző tanúságaiból táplálkoznak, egy kifinomult költői nyelv közvetítésével. A kérdések, melyeken Hogya György rágódik, nem újak: az írói küldetés, a történelmi idő jelentősége, a történelmi sorsszerűség legyőzhetősége/legyőzhetetlensége, az egyes művelődéstörténeti korok átjárhatósága és kommunikációja. Hasonlóképpen nem újak Hogya György módszerei sem, nem is állítja viszont, hogy forradalmi újításokra törekedne, még ha az írás mint egyedüli kiút lehetőségét fel is veti (elsősorban az Agyagtáblák című szövegben). A kötet hátlapján olvasható ajánlásban Grendel La-
