Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - Végh Péter: Valaki hiányzik a láncból (elbeszélés)

Valaki hiányzik a láncból bontottak le. Majd félezer zsidó élt a városukban, akiket előbb gettóba telepítettek, majd az auschwitzi gyűjtőtáborba szállítottak. Csak azon kevesek maradhattak ott­hon, akik vegyes házasságot kötöttek. A dohányboltos Weisz Albert bácsi felesége magyar asszony volt. Egyedül ő vészelte át a szörnyű időket. Ezen a sarkon állt An­gyal patikusék háza. Az egyik nyári utazásukból magukkal hoztak egy nagy tek­nőst. Ősszel a teknősnek nyoma veszett, s csak tavasszal derült ki, mikor a közeli köztemetőt fásították, hogy a teknős bevette magát a temetőbe és szépen kitelelt az egyik frissen hantolt sírhalom alatt. Anda bácsi üzlete tele volt háztartási gépekkel: porszívókkal, vasalókkal, mosó- és csavaró gépekkel. Televízió is akadt ott. Akko­riban még kevés helyen volt televízió, ezért a község futballkedvelő közönsége gyakran összegyűlt Anda bácsi üzletének udvarán, hogy végignézzen egy-egy rangadót. Tízéves korában ő is végigizgult ott egy híres kupamérkőzést. Az AC Milánó játszott a Reál Madriddal. Az eredményre sajnos már nem emlékszik visz- sza, de megmaradt benne egy felejthetetlen érzés, mely mindenkori futballszerete­tét táplálja. S végül nem hagyhatja ki a Lády-féle drogériát. Lády Hugó bácsi köz­tudottan nagy kópé volt. Szeretett viccelődni az emberekkel. Élt a községben egy Bugár Lajos nevezetű ember, aki fiatalon eladta minden vagyonát, a pénzen bejár­ta fél Európát s miután hazatért, belebetegedett abba a tudatba, hogy semmije sem maradt. Csak az utcákat járta és magában beszélt. Lády bácsi gyakran megviccel­te őt. Mikor látta, hogy Bugár úr tétlenül üldögél a főtéren, odaszalajtott hozzá egy elárusítónőt azzal az üzenettel, hogy jöjjön gyorsan, mert Honthy Hanna művész­nő keresi őt telefonon. Bugár úr szaladt, ahogy csak a lábai bírták. Mikor az üzlet­be ért, Lády úr szó nélkül a kezébe nyomta a kagylót. Vagy nem volt a vonalban senki és nagy derültség közepette adta az értésére, hogy sajnálatos módon megsza­kadt a vonal, vagy a közeli borbélyüzletből eljátszotta valaki a primadonna szere­pét. Édeskés női hangon randevúra invitálta a szegény, szerencsétlen embert. Este aztán minden lelepleződött. Mikor Bugár úr legjobb ruhájában, nagy kalpaggal a fején és friss virággal a gomblyukában, megjelent a megadott helyen és órában, a boltosok és borbélyok bámész hada a hasát fogta nevettében. A borbélyok közt Piroskának volt a legjobb híre, mert ő sosem fuserálta el az ember fejét. Akkoriban majd minden fiatal hosszú hajat viselt. A Beatles együt­tes diktálta a divatot. Nem lehetett egykönnyen megkülönböztetni a fiúkat a lá­nyoktól. Csaba egyszer hajnyírásra várt. Piroska éppen egy dúskeblű hölgyet tupí- rozott, majd bőrápoló krémmel kenegette az arcát és a nyakát. Egyszer csak azt lát­ta, hogy Piroska kezei „cigányútra tévednek”, el-eltűnnek a hölgy mély dekoltázsa alatt. A borbély buzgón „maszírozgatta” a hölgy kebleit. Az asszony még tán él­vezte is a dolgot, mert egy árva szót sem szólt. Ő akkoriban még csak nyolc-tíz é- ves lehetett. Ismeretei az emberek közötti lehetséges kapcsolatokról szinte a nullá­val voltak egyenlőek. Nagyon megviselte ez a furcsa jelenet. Hiába volt olyan fel­kapott borbély Piroska úr, soha többé nem ment hozzá hajat vágatni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom