Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gál Sándor: Történések (3) (négy évtized hordaléka)
Történések (3) Csokonainak Lillát a magyar földrajztudomány megalapítója, a búcsi ref. eklézsia esperese, a nagyszerű tudós, Katona Mihály mutatta be. Katona Mihály síremléke ott áll a kertünk végében lévő temetőben. Lám, milyen kicsi a világ!) * * * Az írás értelme abban áll, amit rögzíteni tud a mánkról - a holnap számára. * * * Nem tudom összerakni ma a dolgokat. Sok minden elvész vagy kimarad. * * * A növények nem tudnak védekezni a tűz ellen. Az ember képes a védekezésre. Ebből egyenesen következik, hogy az emberi szó megsemmisítése ellen — anyanyelvűnk kiirtása ellen - nemcsak jogunk a tiltakozás, hanem hétköznapi kötelességünk is. A növények elégnek a tűzben. Nyelvünknek nem szabad a növények sorsára jutni! * * * „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” (P. Brock) * * * Orfeusz végórája ott fekszik a reménytelenség vasbeton egén fogatlanul vérző nagyujját torkába nyomva s keresi a hangokat melyeket az idő ötvenezer éve két malomkő között porrá őrölt Orfeusz vagyok mondaná de csak vérző nagyujját harapja * * * A borok kísértő árnyaira ráfonódott a csend. Az új fölött a kinyílt egek fényesen haldokoltak. (Befejezés a következő számban)
