Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Elek Tibor: „Hogy is kezdődött” (Tőzsér Árpád Genezis c. kötetéről, esszé)
Elek Tibor „Hogy is kezdődött” (Tőzsér Árpád Genezis című kötetének új kiadásáról) A fiatalabb és/vagy a Tőzsér Árpád-életműben kevéssé jártas olvasók számára igazi meglepetés lehet ez az új/régi kötet. Az először 1979-ben megjelent Genezis című könyv (vers)világa és az elmúlt évekbeli Tőzsér-kötetek (Leviticus, 1997; Finnegan halála, 2001; Tanulmányok költőportrékhoz, 2004; Léggyökerek, 2006) lírája - a széles körű, gyakorta antik műveltséganyagot mozgásba hozó, történeti és irodalomtörténeti helyzeteket át- és felülíró, az önmegfogalmazáshoz más költői világokat is segítségül hívó, többrétegű, prózai és esszéisztikus elemekkel, karakterekkel tarkított, intellektuális tartalmakkal zsúfolt, különböző posztmodern teóriák által is megtermékenyített Tőzsér-versek világa - között oly nagynak tűnhet a távolság, hogy azok az olvasók, akik inkább már csak az utóbbiakat ismerik, meg is hökkenhetnek a szerzői azonosságon. Egy alapos, a részletekig is eljutó, a világképi mellett a szerkezeti és motívumelemzéseket is elvégző összehasonlítás azonban bizonyára nemcsak a gondolati igényességben és az ontológiai kérdések iránti szinte kezdettől megnyilvánuló érzékenységben mutathatná ki a szerzői azonosság, a költészeti folytonosság jeleit. Tőzsér ugyanis - az elmúlt évtizedek lírai mozgásirányait mindig is érzékenyen figyelve - rendre úgy alakította át és újította meg költészetét, időnként radikális fordulatokat is véve, hogy közben azért ráépített a saját szövegelőzményeire, költői eredményeire is. Az ötvenes évek második felében a dogmatizmus és a provincializmus, a sematizmus elleni lázadás jegyében, a felvidéki „dühös” ifjak, a „Nyolcak” hangadójaként induló, s a népi líra realista (időnként szürrealista vagy annak vélt) hagyományait felvállaló költő a folytonos megújulásai révén válhatott az elmúlt évtizedek során nemcsak a (cseh)szlovákiai magyar irodalomnak, hanem az egyetemes magyar lírának is mértékadó, közismert és elismert alkotójává. Sokoldalú és szerteágazó (költői, irodalomtörténészi, kritikusi, esszéista, szerkesztői, fordítói, irodalomszervezői) munkássága egyaránt hozzájárult a (cseh)szlovákiai magyar irodalom szemléletének korszerűsödéséhez, önismeretének elmélyüléséhez, valamint a Közép-Európa-gondolat irodalmi valóságának megformálásához, s a létezés titkait fürkésző egyetemes magyar irodalom sajátos színekkel való gazdagításához és különböző irányokba történő termékeny tágításához. Ennek, a kezdetektől szükségszerűen messzire jutott alkotói pályának a genezisét ismerhetjük meg a jelzett kötet újrakiadása révén, vagy talán még többet is.
