Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gyüre Lajos versei (Hazám a „magasban”?..., Mire is legyek büszke, Én, a kisebbségi magyar, Mért fáj nekem, A szerelem, A fekete limuzin, Ha majd)
Gyüre Lajos versei Ha majd Ha majd végleg hazamegyek, a toronyban harang kondul, s könnyeznek a messzi hegyek Ha majd két szál deszka között fekszem némán és hallgatom: Szegény, az Úrhoz költözött. Ha majd úgy ébredek egyszer, hogy föntről nézem a testem, s mellettem ott áll a Mester, Gyűrött ruhámon igazít, s kérdi: „Csak úgy mezítlábbal? És hol a cipőd?” „Igaz is mondom -, ugyan hova tettem?” Szegény feleségem csak néz, s mosolyog kényszeredetten. És mondja az Úrnak: „Látod, ilyen ez! Mindent csak félig intéz! Vesz inget, kabátot! S a cipőt ki viszi utánad!? Még ez is! Micsoda szégyen! Nem elég a baj, a bánat! Itt fekszel két deszka között, s úgy nézel ki, mint egy koldus, vagy mint szökött rab, üldözött, Kinek cipőre se telik, S ott fönt miben fogsz majd járni? Keresd, ha kell, hát reggelig!”- Mondta, de a Mester ráunt.- Jöhetsz így is! - szólt, és a mennykapu mögöttem bezárult.
