Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: „Holtig Ulyssesnek Penelopéje leszek”
TANULMÁNY verset, 1787-re a Leoninusokkal és A bosszús szerelem című verssel együtt a Penelope Uiysseshez című heroidát, a következő évre pedig a Győzedelemjövendölés című verset és a másik heroidafordítást (Phyllis Demophoonhoz) = Gálos, i. m. 146. A Penelope Uiysseshez fordítása először 1787-ben jelent meg a Magyar Musában, majd átdolgozva a Magyar Museum I. kötetében (1788/1789). 18 Újhelyi Dayka Gábor versei. Öszveszedte ’s kiadta barátja Kazinczy Ferenz, Pesten, Trattner Mátyásnál. 1813, XIII. 19 Dayka „élőbeszédje” kiadandó verseihez, i. m. 104. 20 Penelopének Uliszszeshez írott levele Ovidiusból, Magyar Museum, Első kötet, 1788 és 1789 esztendőben, Pesten, Trattner Mátyás’ betűivel, 385. 21 P. Ovidii Nasonis Opera omnia, cum integris Nicolai Heinsii (...) notis, Amstelodami MDCLXXXIII. I. tóm., Pag. 1. 22 Vörösmarty Mihály Összes költeményei I. Bp., Szépirodalmi, 1963, 627. 23 P. Ovidius Naso Heroidái vagyis Őskori hősnők levelei. Magyarítá Pongrátz Gellért, Pest, 1873, 1-6. 24 Publius Ovidius Naso, Hősnők levelei, Bp., Helikon, 1985, 5-8. 25 Római költők antológiája, Bp., Európa, 1963, 285-288. 26 A latin szöveget Dörrie kritikai kiadása alapján idézzük: P. Ovidii Nasonis Epistulae Heroidum quas Henricus Dörrie Hanoveranus ad fidem codicum edidit, Berolini et Novae Eboraci (Berlin-New York), Walter de Gruyter. 1971, 47-52. 27 Közli: Abafi Lajos, In: Dayka Gábor költeményei 1880, i. m. 169—172. 28 Közli: Debreczeni Attila, In: Első folyóirataink: Magyar Museum I. Szöveg, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004, 215-217. 29 A gyűjteményt maga Dayka állította össze, s a költő halála után Kazinczy Virág Benedektől kapta meg (Vö. Újhelyi Dayka Gábor versei. 1813, i. m.). Jelenleg az MTA Kézirattárában található. A Vörös Kötet szövegét veszi alapul (néhány apróbb változtatástól eltekintve) Abafi Lajos (Dayka Gábor költeményei, 1880, i. m. 26-31.) és újabb kiadásában Kovács Ferencné Ónodi Irén is (Dayka Gábor versei, 1993, i. m. 11-14.). A tanulmányban ez utóbbi kiadást i- dézzük. 30 Az idézett részek Pongrátz és Muraközy fordításának kapcsolatát mutatják. Muraközy fordítása utószavában utal is arra, hogy „néhány találóbb kifejezést” átvett Pongrátztól (Ovidius, Hősnők levelei, i. m. 155.). 31 „Mig balgán ezek őrlik agyam, (mint hozza szeszélytek) / Más idegen szerelem láncira fűzve lehetsz.” (Pongrátz), „S míg én, ostoba, féltlek - közben töltőd a kedved, / s rabságban tart tán távol a szép szerető.” (Horváth István K.), „S míg magamat balgán kínozom, tán fordul a vágyad, / s rabbá is tehetett egy idegen szerelem!” (Muraközy). 32 Kivéve a Magyar Musa-beli változatot, melyben még nem szerepel a haza kifejezés, a rustica coniunx jelzős szerkezet megfelelője pedig: „csúf hölgyed”. 33 A disztichon többi fordítása is megelégszik a szigetek neveinek felsorolásával: „A kérők buja serge, kiket támaszta Zacynthos, / Dulichium s Samium, rám tolakodva rohan.” (Pongártz), „Dulichium, Samos és Zacynthusnak hegyi népe / jönnek azonban, s mind kéri kezem, lako- máz” (Horváth István K.), „Dulichium, Samos és a hegyes tájéku Zacynthus / küldte reám kérők durva, falánk seregét.” (Muraközy). 34 Vö. PÉtzeli József, A fordításokról = A magyar kritika évszázadai, i. m. 307.
