Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: „Holtig Ulyssesnek Penelopéje leszek”
TANULMÁNY Hasonlóan következetes Dayka a városneveket (Pylos, Spárta) ismétlő 63-64. sorok, illetve a 65. sor fordításában, akárcsak Horváth István Károly, ám a többi fordító, Vörösmarty, Pongrátz és Muraközy csak esetlegesen él a tulajdonnév ismétlésének eszközével. A név fontossága Penelope hűségnyilatkozatában is megmutatkozik, s ez a részlet is Horváth István Károly és Dayka elveinek rokonságát példázza: Increpet usque licet! Tua sum, tua dicar oportet; Penelope coniunx semper Ulixis erő. (Her. I. 82-83) „Fedje! tiéd vagyok, és akarok mondatni tiédnek, Holtig Ulyssesnek Penelopéje leszek.” (Dayka) „Ám hadd zsörtöljön! Soha nem leszek én, soha másé: sírig Ulixesnek lesz neje Penelope.” (Horváth István K.) Muraközy a 83. sor fordítását Pongrátztól vette át, nem ügyelve a nevek szerepének fontosságára: „mindig Ulixesnek hű felesége leszek”. Dayka fordítói tudatosságát jelzi az is, hogy a kéziratban megjegyzetelte azt a sort, amelyet nem pontosan fordított: „Itt az eredeti versnek: Incola captiuo quae bove victor arat, más értelme vagyon.” A megjegyzés az 52. sorra vonatkozik, mely a lerombolt Trója helyén a zsákmányolt ökörrel szántó győztes képét villantja fel, az incola vicor és a captivo bove közti ellentétre fókuszálva. Dayka a szóban forgó sor fordításánál magát a retorikai eszközt, az ellentétet ugyan kiaknázza, de nála (a latinban egy jelzős szerkezet részét képező) fogoly és az ökrök kerülnek ellentétbe, s a jegyzet ismerete nélkül az olvasó valóban a szöveg félreértésére gyanakodna: „Foglyon mívelitek földeit ökrök helyett”. Néhány szentimentális elem beiktatása révén az első heroida fordítása a Dayka-költészet tágabb kontextusába is kiválóan illeszkedik. Hangsúlyozni kell a- zonban, hogy csupán elszórt elemekről van szó, melyek nem vezetnek a szöveg teljes áthangolásához. Ilyen pl. a 14. sor pallida semper eram (’mindig elsápadtam’) kifejezésének sokkal terjengősebb, és két tipikusan szentimentális jelzőt is beiktató fordítása: „Bús ajakim halvány félelem ülte vala”. A szív szó beiktatásával hasonló áthangolásra kerül a 16. sor fordításában: Antilochus nostri causa timoris e- rat (’Antilochus volt az oka félelmemnek’), Daykánál: „Antilochus rémült szívemet által-üté”. Szentimentális elemnek tekinthető a cura (’gond’) szó „lelki gyötreleméként való fordítása is (72. sor). Az idézett példákból is kitűnik, hogy Dayka fordítása nagyrészt megfelel a
