Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: Gömörország szerelmese (Beszélgetés B. Kovács István gömörológussal)
SZEMTŐL SZEMBEN ne olyan feltűnő, kirívó és irritáló azok számára, akiknek napi, egzisztenciális gondjaik vannak. * Tavaly adták át a Múzsák Házát.- Igen. Hogy otthona legyen a múzsáknak. Petőfi emléktábláját, amelyet elhelyeztünk az épület falán, két ízben meggyalázták, s egy ideig nem is akarjuk a gyalázkodó feliratot eltüntetni. S még hiányzik 300 ezer korona az épület befejezéséhez. Persze, akadt olyan emberünk is, aki imád avatásokra járni, de soha nem állt még pozitívan egyetlen fontos ügy mellé sem, s aki nem átallotta megjegyezni, hogy addig kellett volna nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. De ha például 1999-ben - amikor a budapesti Tiszavirág folyóirat felajánlotta egy külőnszám kiadását, amelyből a Gömörország folyóirat született - nem határozzuk el a lap megindítását, bármiféle intézményi- és anyagi háttér nélkül (ha csak a saját erő felajánlását nem tekintem), akkor most hol tartanánk? * A Gömörország annak idején irodalmi-művelődéstörténeti lapként indult.- Megkövetve az írótársadalmat, azt gondolom, hogy a szlovákiai magyarság elegendő irodalmi lappal rendelkezik, tehát nem éreztem, nem éreztük szükségét annak, hogy Rimaszombatban is gyarapítsuk ezeknek a lapoknak a számát. Sok-sok vita után kialakult a lap profilja, kulturális-művelődéstörténeti folyóirat lett belőle, ami mindent tartalmaz, ami emberi. Van benne tudomány, irodalom, művészet és közélet, de a politikát mellőzzük. Duray Miklós is csak szépíróként jelent meg benne, mint Cérna Géza késői leszármazottja, hőstetteinek megörökítője. Az egyes számoknak általában van egy súlyponti témája. Csak egy-kettőt említenék meg: holokauszt-évfor- duló, múzeumügy, Egyesült Protestáns Gimnázium évfordulója. Van honismereti rovatunk, beszámolunk a régió fontosabb kulturális eseményeiről, köszöntjük a jubilánsainkat, s elbúcsúzunk az örökre eltávozottaktól is. A tanulmányoktól az esszéig nagyon széles skálán mozognak ezek az írások. Nem tudományos folyóirat vagyunk, de jelennek meg tudományos igényességű írások is, lapalji jegyzetekkel ellátva. Jelentettek meg benne írást akadémikusok és középiskolások. Szeretnénk bevonni a lap szerkesztésébe a fiatalokat, akik majd átvehetnék tőlünk a stafétabotot. Eddig több mint háromszázan adták nevüket a laphoz, s ez is azt mutatja, hogy talán nem reménytelen a helyzet. Hetedik évfolyamunkat írjuk. Azt mondja a magyar közmondás, hogy hét tél, hét nyár választ. Mi azt szeretnénk, ha nem választana a 7. év, s szeretnénk a nyolcadik évfolyamot is elindítani. Vállalás, elkötelezettség és némi anyagiak függvénye az egész. Az előbbi kettő még akad, a pénz nem csak rajtunk múlik. Sokszor magam csodálkozom azon, hogy ez a lap a hetedik évfolyamát maga mögött tudja, negyedévenként kilencven oldalon, A/4-es formátumban. Egyetlen professzionális szerkesztőnk nincs, magam jegyzem kiadóként, főszerkesztőként, az anyag- gyűjtéstől kezdve a nyelvi szerkesztésen át a kézbesítésig minden feladat egy-két emberre hárul. Ez nem egy normális állapot.
