Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom (1) (esszé)
Pomogáts Béla fejezték a felvidéki, illetve szlovákiai magyarság kulturális tradícióit és szellemiségét. Nagy szerepük volt a Trianon utáni szlovákiai magyar irodalom önmagára találásában is. Hasonló törekvéseket, természetesen kisebb mértékben és szűkebb körű hatékonysággal a kárpátaljai vagy a délvidéki magyar irodalom is képviselt, hiszen például a bácskai származású Kosztolányi Dezső és Csáth Géza, a bánsági Papp Dániel, Gozsdu Elek és Herczeg Ferenc vagy a kárpátaljai Győry Dezső és Sáfáry László munkássága is megőrizte és kifejezte a szűkebb „tájháza”, azaz a szülőföld hagyományait és színeit. A régebbi és az újabb (a 20. századi) magyar irodalomból: a költészetből és az elbeszélő irodalomból egyaránt, be lehet mutatni ezeknek a történelmi magyar régióknak a múltját, kultúráját és hagyományait, emellett még a Kárpát-medencében élő népek kapcsolatait is: a magyar-román, a magyar-szlovák, a magyar-szerb, a magyar-ruszin együttélés biztató példáit és szomorú konfliktusait. Ezek a regionális irodalmak és hagyományok eleve egy kulturális tájegységekből felépülő ország és egy változatos magyar irodalmi kultúra képét rajzolják fel az érdeklődő olvasók előtt, és könnyen kitapinthatok azok a szellemi folyamatok is, amelyek a központosított (minden tekintetben Budapestnek alárendelt) magyar kulturális életet egy több központú kulturális élettel kívánták felváltani. A 19. és 20. század fordulóján máskülönben is megélénkülnek a kulturális decentralizációs törekvések, a Budapest-központú kulturális intézményrendszerrel szemben kezdtek magukhoz térni a magyar művelődés hagyományos vidéki központjai, így Kolozsvár, Marosvásárhely, Pozsony, Komárom, Kassa, Debrecen, Kecskemét, Pécs, Győr, Sopron, sőt új kulturális központok is létrejöttek, például az igen gyorsan polgárosodó Nagyváradon, amely a modern magyar irodalmi kultúra első tűzhelye lett, vagy éppen Temesváron, ahol négy kultúra, a magyar, a német, a román és a szerb találkozott. A kulturális decentralizációt ebben az időben szerves folyamok készítették elő, a vidéki Magyarország polgárosodásának medrében jöttek létre a nemzeti kultúra regionális központjai.
