Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Napló
NAPLÓ zett, utána 1973-ig középiskolai tanár volt Léván. Ha meglátogattam, rendszerint a Denkben (ki ne tudná: ez egy patinás kávéház a város közepén) találkoztunk. Hallom, amint egy boros késő éjszakába nyúló beszélgetésünk után azt énekli, hogy Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe. Benne magában is volt valami Dankó Pistá-s. A bőre is sötét volt, nemcsak a haja. Szeretett énekelni, szerette a muzsikát, a bort, a verseket, szerette a lányokat. S őt is szerették a lányok. Hőskorunk szellemi műhelye, az Ifjú Szivek egykori leánytagjai, ma már tisztes matrónák, sokat tudnának erről mesélni. Később már csak a bort és a verseket szerette. A lévai Pedagógiai Gimnázium tanáraként irodalmi színpadot szervezett és vezetett, s emlékezetes, szinte műalkotásértékű versösszeállításokat készített s rendezett színpadra. S írt is verseket. Melankolikus zeneiségű szövegeket, impresszionista szabad verseket. Nem ismertem nála magányosabb embert: a magányát oldotta verssé, zenévé, színekké. Mikor 1997- ben Milyen szél címmel egy verskötetet is kiadott, mégis sokan meglepődtünk. Azt hittük, csak sorokat, strófákat tud írni, töredékekben tud élni. Bebizonyította, hogy saját magát, egész személyiségét is meg tudja rendezni, költészetté tudja stilizálni. A Milyen szélben egy saját és sajátos hangú költő „ ont konokon bút monoton és fájón Állandó, ragaszkodó olvasói 2000-ben második kiadásban is megjelentették a kötetét. De a Verlaine-es Dankó Pistának véleménye is volt a világról. 1968-ban nyilvánosan elítélte Csehszlovákia szovjet megszállását. Ezért s igényes és bátor irodalmi színpadi rendezéseiért „fekete listára” került, meghurcolták, 1973-ban tanári állásából is menesztették. 1990-ig csak fizikai munkásként dolgozhatott. 1990-95-ben a losonci kisegítő iskola tanára, 1995-től nyugdíjas volt. 2007. január 9-én örökre kiment a temetőbe. Két hónap múlva lett volna hetvenéves. Tisztelet emlékének! Tőzsér Árpád ELHUNYT BEKE GYÖRGY, AZ ÍRÓT 80 ÉVES KORÁBAN ÉRTE A HALÁL Január 20-án, Budapesten, életének 80. évében elhunyt Beke György író. Az 1989 óta Budapesten élő író, újságíró, műfordító az erdélyi Uzonban született 1927-ben. 1947-1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak volt munkatársa, majd A Hét főmunkatársa volt, 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Az író kétszer kapta meg a Romániai írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban részesült. Beke Györgynek számos regénye, interjúja, riportja jelent meg. Első elbeszélése 1949-ben adták ki az Akasztott ember kötelét, utolsó regénye 2002-ben Csángó történet címmel jelent meg ELHUNYT ART BUCHWALD, A POLITIKAI HUMOR NAGY ÖREGJE Január 18-án, washingtoni házában, veseelégtelenségben meghalt Art Buchwald. A művese kezelést visszautasította, egy agyvérzéssel a tarsolyában már végképp elege volt a nyavalyákból. Nyolcvanegy éves volt, és egyet se tagadhatott volna le belőle. Art Buchwald öreg volt, csúnya, és a fél lábát tavaly térdtől amputálni kellett. De hogy unalmas lett volna, azt senki nem mondhatta rá. Amíg eszméleténél volt, dőltek belőle a poénok.