Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sorsok, kérdések, sorskérdések publicisztikai írásokban (Fónod Zoltán: Repedések a siratófalon című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE és egyben mélylátása a fontos dolgok megfigyelésére predesztinálta őt. Mind a magyarságtudat, mind az európaiság kérdései vagy magyarságunk értéke, mind pedig a diszkrimináció, az ún. magyar kártya vagy a magyarellenes hisztéria patopszi- chológiai megnyilvánulásai súlyos problémái a kornak. Külön alfejezetben foglalkozik a szerző a szlovákiai magyar egyetem létrehozásának fontosságával, s részletezi a vonatkozó kísérletek rugalmatlan lépéseit is, míg aztán végre létrejön a magyar egyetem. Nem kerüli el a figyelmét II. János pápa és a Vatikán történelmi szerepe sem, ugyanakkor a hátborzongató New York-i terrortámadás hatását, esetleges következményeit is végiggondolja / végiggondoltatja. A „Sem rokona, sem ismerőse” című fejezetben ankétokat, beszélgetéseket olvashatunk elsősorban politikusokkal, parlamenti képviselőkkel, Bauer Edittel, Duray Miklóssal és Bugár Bélával. Vérbeli újságíróként a szerző végigleltározza legégetőbb gondjainkat (lesz-e magyar püspök Szlovákiában, népfogyatkozás - magyar módra stb.), mindemellett gondol az ünnepek fontosságára, a költészet napjára is, és kiemelten a Sarló-mozgalom jelentőségére. Fonod Zoltán publicisztikai írásaiból nemcsak a ráció diktátuma és annak jelentősége sugárzik, hanem a szigorú és felemelő humánum emotív jegyeit is felfedezhetjük mind a leírt sorokban, mind pedig a sorok között. A „Sodrásban...” alfejezetei leginkább az Európa kulcsszó körüljárását prezentálják. Ankétot olvashatunk itt az uniós csatlakozásról. Neves személyiségek mondják el pro és kontra véleményüket, ki-ki hangot ad bizakodásának vagy éppen félelmének a jövendő európaiságunk kapcsán. Vajon hazánk lesz-e Európa, fogalmazódik meg a kérdés. Van-e okuk aggodalomra a kis nemzeteknek a globalizáció miatt? Olvasztótégely lesz-e az unió vagy felemelkedésünk lehetősége? Mi lesz a magyar kultúra vagy a kisebbségi irodalom sorsa ebben a változó világban?, és sorolhatnánk még az identitásunkat féltő, humán értékeink megőrzésére vonatkozó kérdéseket, illetve válaszokat. E fejezetben beszélgetések olvashatók továbbá a demokrácia mivoltáról, nemzetiségi jogainkról, a kisebbségi sors nehéz harcairól, s a szlovákiai magyarok örökösen újraszülető reménykedéseiről. A harmadik fejezet „Kopogtatás nélkül”, mintha könnyedebb témákat, oldottabb stílust ígérne. Valójában azonban újra a történelem - a mi történelmünk, az irodalom —, a mi irodalmunk, az erkölcs s főleg a mi erkölcsiségünk jelentik az olykor derűsebb, máskor komorabb sorok vezérfonalait. A korképet és pályaképet egyaránt szintetizáló kötet befejezéseként két (korábban megjelent!) emlékező írást olvashatunk. N. Gyurkovits Róza beszélgetésében az irodalomtörténész, a kritikus, a tanszékvezető egyetemi tanár, az újságíró szólal meg, vallomások ezek a válaszok önmagáról, a vállalt pálya és a kihívások nehezéről, meg az embert próbáló időkről. Eseményekben gazdag életet mondhat a magáénak, mert nemcsak a szegénysorsba született bele, hanem onnan kellett a világba vezető utakat is megtalálni, hisz közben, tizennégy évesen a világháború poklát is megjárta. Ugyanakkor egyfajta sztoikus megnyugvásról is számot ad,
