Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Miklósi Péter: Térben és időben (Beszélgetés Szőke Józseffel)
SZEMTŐL SZEMBEN 1989 óta még nem érlelődött ki az egyébként szép számú szlovákiai magyar értelmiség azon rétege, amely életerőt sugallna és reális víziót adna. Szigorúbb szavakkal szólva, túlságosan félvállról kezeljük önnön jövőnket, aminek alarmírozó velejárója, hogy már-már cinkosan könnyelműek vagyunk a saját, szerencsére mostanában még félmilliónál népesebb közösségünkkel szemben. Sajnos, hiányoznak az érdeklődők szélesebb körét érintő és a jövőnk útjait kicövekelő eszmecserék. Ha viszont időről időre akadnak ilyen kezdeményezések, akkor nemegyszer a publikum közönye teszi sekélyessé a szándékot, és bármennyire rosszul esik, hozzáfűzöm: bővelkedünk viszont az elvakult, személyeskedő, olykor egyenesen önsors- rontó vitákban... * Visszatérve kiinduló pontunkhoz, a szlovákiai magyar sajtó kérdésköréhez! Miben látja annak szerepét szellemi életünk fölrázásában, a gondolatok és szándékok letisztulásában?- A kérdés fölöttébb indokolt, természetesek az elvárások is, a bökkenő viszont abban rejlik, hogy mára igencsak megcsappant a hazai magyar lapok választéka; a még talpon maradt szlovákiai magyar újságok pedig a túlélésért, a bűvös nullszaldóért küzdenek. És ez csak a felszín, amely alatt ott sorjáznak a részproblémák. Manapság drágák a lapok, a fiatal szerkesztők szakmai föl készültsége is jócskán hagy kívánnivalót maga után, rengeteg a rögtönzés a világos vonalvezetés helyett. És akkor a műfaji követelményekről még nem is szóltam, holott azok — főként az egyetemes magyar sajtó hagyományait tekintve - meghatározó fontosságúak. Elvégre a stílus és a műfaj tisztasága közvetíti világosan a gondolatot, sőt, az készteti az olvasót a továbbgondolásra. Vészesen közeledvén életem nyolcadik ikszéhez, talán nem tűnik az öreg redaktor okvetetlenkedésének, ha kijelentem: az újságírás, beleértve a fotózást, ne csak favágás legyen! Szomorú, de való, hogy ma már a hírszerkesztés ábécéjét sem ismerik sokan az „újságíróink” között... * Újságírásunk 1949 óta számított, kis híján hat évtizedére hivatkozva megkockáztatom a kérdést: további fél évszázad múlva is lesz Szlovákiában magyar zsurnalisztika?- Ha a szlovákiai magyar politika objektumából a politika szubjektumává válik, akkor igen. Akkor kellő tekintélye és megfelelő számú olvasója is lesz. * Köszönöm a beszélgetést. Kettőnk társalgása talán jó példája annak, hogy az interjú, műfajként, a jövőben is számot tarthat az érdeklődésre. Miklósi Péter
