Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Z. Németh Zoltán: Porceláncukorka (regényrészlet)

Z. Németh István

furcsa torok- és gyomorszorongató érzés, mint amikor az ember sürgősen szeretne eljutni valahova, de ebben nem várt akadályok hátráltatják.

A második korty után kezdett kitisztulni a feje. Meglepődve tapasztalta, hogy a levegőben nincs is annyi dohányfüst, mint belépéskor tapasztalta, sőt valahonnan mintha a tátrai fenyőerdők illatát sodorná felé a légáramlat. A homály is mintha megszűnt volna, sőt egy pillanatra úgy tűnt, mintha a trópusi nap fénye ragyogna a láthatárt jelentő bárpult felől. A zene is megváltozott: az élőket és holtakat egyaránt gusztustalan szerelmi ajánlatokkal bombázó rappénekesek kétségbeesett ka- pálózással körkörös irányban lefolytak a fülek hófehér porceláncsészéjében, s felváltotta őket valami kellemes és dallamos, földöntúli progresszív rockzene.

Bátori mindezek után egyáltalán nem tartotta kockázatosnak, ha harmadszor is kortyol a polgármester borából. És valóban, semmi olyasmi nem történt, amire nemrég a pincér figyelmeztette. Még hogy a rendőrségen ébred, aki ebből iszik! Pont ellenkezőleg: a pincekocsma ráncos, borostás, ápolatlan és vérben forgó szemű vendégei egyre mosolygósabb, szimpatikusabb egyénekké változtak át. A költő alig tudta megállni, hogy sorban meg ne ismerkedjen mindegyikőjükkel. A negyedik korty után viszont határozottan átült a szomszédos asztalhoz, ahol egy szomorú tekintetű fiatalember lógatta az orrát.- Nem zavarok?- Ugyan, dehogy. Sőt, kifejezetten jól esik, hogy valakivel beszélgethetek. Ülj csak ide a bőröndjeim mellé.

Hát így kezdődött. A szomorú tekintetű fiatalemberről rövidesen kiderült, hogy a neve Biléta Báró, s egy külföldi játékbarlangban dolgozik, mint krupié. Egy hónapos távoliét után ma érkezett haza a családjához, de valami különleges ok miatt nem mer a szemük elé kerülni. Az okot nem volt hajlandó elárulni, Bátori pedig nem kíváncsiskodott. Az ötödik korty után határozottan olyan érzése támadt, hogy az élet virtuális édenkert, és ezt általában észre is vennénk, ha nem kellene valami miatt állandóan késésben lennünk. Ennek a véleményének hangot is adott Biléta nevű barátja hevesen helyeselt, ezzel kezdetét vette egy majdnem másfél ó- rás eszmecsere irodalomról, filmről, zenéről és filozófiáról. Amikor kiürült az ü- veg, Bátori újabbat rendelt. A pincér aggodalmas arccal, lassan araszolva hozta, mint aki attól fél, hogy aknára lép.- Jól meggondolta? - hajolt közelebb a költőhöz.- Azt hiszem, igen - felelte mosolygós, kipirult arccal Bátori. - Nagyon finom bor, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy akárcsak egy kicsit is összekócolód- tak volna a gondolataim. Pont ellenkezőleg: a szellemem kiszabadult testem nehézkes és gyorsan málló palackjából, s most virgonc kis madárként röpköd ide-oda.- És az író-olvasó találkozó?- Hogy jön az most ide? - hökkent meg Béla. Emlékezetének keresőprogramja nem talált semmi okot, amiért e szókapcsolat most vita tárgyát képezhetné. Aztán széles vigyor terült szét az ábrázatán, a táskájába nyúlt, s előhúzott egyet a