Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Girolamo Angeriano: Erotopaegnion (vers)
F.rotopaegnion bátor, ritka makacs, nem zabolázza szabály. Hízelkedve becsap s őrjöngve gyötör, tovaszökken s visszaröpül, szélként száll ahová csak akar. Fürtjei bájosak, oly gyönyörű feje és nyaka íve, és az egész testén semmi hibára se lelsz. Színe akárcsak a tűz, lángokként ég szeme fénye, meztelenül jár-kel, és soha el se pirul. Baljában van az íj, s jobbjával fog nyilat ahhoz, vállán vesszőkkel telve a puzdra ragyog. Anyja se szent neki, ezt, majd azt veszi célba utána, égieket lő meg s Tartarus isteneit. Gyors tüzeket kever ő sebző nyila őserejéhez, fegyvere egyként öl, s égeti áldozatát. Bár nyájas szavakat szól és piros arca mosolygós, mégis cselt szövöget, s kínokat érlel a gaz. Hízelgése sötét elméjét leplezi el csak, s fondor hálóját nincs, aki elkerüli. Pajkos csókot csókol, s ajkában van a méreg, mézes csókok ezek, s mérgez e méz nagyon is. Könnyen ajándékoz, s bármit nyújt Styx vize érte, és fáklyák tüze s így benne halál lakozik. Erre nagyot kacarászva feleltem: „Cyprusi úrnő, nem kószált a fiad messze el, itt lakozik, itt lakozik, szívemben fészkel, szárnya kitépve, sántít és nem tud, máshova szállni szegény!” CVI. A kigyulladt festményről Úrnőm szép szeme volt ráfestve a képre, s a lámpa lángjától menten lángba borult ez a kép. Szidta a festő lámpását, s szóltam: „Ne hibáztasd! önmaga fényétől gyűlt ki a képen a szem!” CIX. Kedvesét az éghez hasonlítja Hét bolygó van az égen, a tengelyt körbekeringik, hét titkot rejt el Caelia teste is épp. Nézd csak, ezüst Phoebe jeges arca ragyog ki fehéren, hóból formázták Caelia kebleit is. Mercuriust ékesszólás adománya díszíti,
