Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (13) Radnóti Miklós költészete (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (13)

A két világháború és a totalitárius diktatúrák feltartóztathatatlannak tűnő térhódítása, a „tömegek lázadása” a nyugati kultúrában a reneszánsszal kezdődő, a felvilágosodással és a 19. századi polgári és nemzeti szabadságmozgalmakkal kiteljesedő civilizáció hanyatlását, ha ugyan nem pusztulását jövendöli. A totalitárius diktatúrák minden korábbinál brutálisabban kísérlik meg szétbomlasztani a személyiség integritását és kétségbevonni, aláásni azokat az értékeket, amelyekre a személyiség integritása épült. Az avantgárd kifulladásával a kor európai irodalmában az ember magára hagyottsága, fenyegetettsége, kiszolgáltatottsága válik mindinkább aktuális témává, amely megszüli az egzisztencialista filozófiát, irodalmat, közérzetet. József Attila és Szabó Lőrinc lírája révén ez az egzisztencialista fordulat a magyar irodalomban is végbemegy.

Radnóti Miklós költői világképére még az övékénél is mélyebben rányomja bélyegét ez a kor. A Meredek út (1938) c. kötete és az utána írott, s kötetben már csak a halála után kiadott versei arról tanúskodnak, hogy pályája csak részben halad párhuzamosan két nagy kortársáéval. A Nyolc óra, például, sokkal inkább Pi- linszkyt előlegezi.

Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz s máris jön a hold.

Hintázik az alma sötéten az ágon, szél söpri a port.

Készülj. Egyedül, egyedül esel át a halálon.

(Hajnaltól éjfélig)

Radnóti versei a harmincas évek végétől a növekvő egzisztenciális fenyegetettség árnyékában születnek. A zsidótörvények, a munkaszolgálatban eltöltött hónapok, majd az erőltetett menet megannyi stációja Radnóti passiójának. Személyes sorsának tragikusra fordulása és a közelgő erőszakos halál előérzete nem a kitaszítottság és elhagyatottság drámai tónusában kap hangot lírájában, mint korábban József Attilánál s néhány évvel később Pilinszky Jánosnál, holott erre minden oka meglenne. Hogy miért nem, s hogy ebben milyen szerepe volt katolikus hitének, arra leginkább a Sem emlék, sem varázslat c. 1944-es költeménye adhat választ.

Eddig úgy ült szivemben a sok, rejtett hang, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szivében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat.