Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Kulcsár Ferenc versei (Valaki, Főpróba, Duett, Epigon, Hit, Szoríts meg, Két strófa, Titok, Zsoltártöredékek, Boldogság, Pillanat, Tájkép, Óda, Láz, Öröm, Hasonlat, Séta, Önarckép, Három mondat, Hajnal, Évszakok, Alkony, Napáldozatkor kertemben, Udvarunk mélyén, Ősz, Panasz)
Kulcsár Ferenc versei Évszakaim, szakadatlan örömök, titkaitok olvasom: verseket körmölök. ALKONY Tengerkék, mélykék, tintakék — valami isten kellenék kimondani, alkony, színeid, királykék, lazúrkék íveid, színváltó miljom csodádat, ahogyan hömpölygőn áradsz. Csillagok, csillagok! Miért nem nyittok ablakot? Olyan furcsa, olyan izé, Olyan furcsa, olyan izé, s halhatatlan minden. Olyan könnyű, egyszerű, mint az ég, mint a fű. Minden olyan, mintha volna, s mint egy isten, ránk hajolna. NAPÁLDOZATKOR KERTEMBEN Sétálok a fák közt, mint az öröklétben, fürödve zengő fényben. Aranydió hullik éretten a földre, ölelőn rejti fű zöldje. Isten nagy országa szellő szárnyán lebeg: peregnek őszi levelek. Madárhad civódik, vadgerle üzenget - édenbeli titkos zengzet.
