Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Gál Sándor: Történések (1) (Négy évtized hordaléka)
Gál Sándor Történések (1) (1960-2003) A Történések kicsit hasonlítanak az Utórezgések-re, azzal a különbséggel, hogy ezek bő négy évtized alatt torlódtak egymásra, ahogy a hordalék a folyó gátja mögé. Ám így, hordalék voltukban is azt hiszem, arról szólnak - vagy azt egészítik ki amit az időben mostanáig sikerült megvalósítanom. Lehetséges, hogy amit most elkezdek, annak hosszabb távon semmi értelme nem lesz. Ennek ellenére úgy határoztam, hogy leírom mindazt, ami érdekel, vagy érdekelt, mindazt, amit tudatosan felfog az értelem, s azt is, amire csak ösztöneim „figyelnek”, vagy figyelmeztetnek. Nem tudom miért határoztam így, s azt sem tudom, s nem is igen firtatom, hogy döntésem helyes, avagy helytelen; sem hasznáról, sem haszontalan voltáról nem vagyok meggyőződve. Még a gondolatok összefüggése, vagy szétszórtsága, darabossága sem fontos most számomra, mert nem egy meghatározott történést akarok elmondani, hanem a történést, ami belül zajlik, de meglehet, hogy ugyanabban az időben e belső zajlásnak megvannak a külső megjelenési formái is. A maga módján akár száz- vagy ezerféle cselekményszál is bonyolódhat így; találkozhatnak az előelőbukkanó magányos gondolatok vagy gondolattöredékek; ide kerülhetnek kész versek vagy verstöredékek, kerek, már megírt munkák, vagy azok részei... Minden műfaj egy egésszé kell, hogy összefonódjék, azzá az egésszé, aki az időben tegnap, ma és holnap mindezt megfogalmazta és megfogalmazza - nem tudni, miért s minek. * * * Egykor az irodalomnak az volt a föladata - a legrégibb időktől számítva -, hogy megteremtse, majd megőrizze egy-egy nép, népcsoport emlékezetét, legendáit. Mert a legendák, eredetmondák, eposzok valósággyökerűek voltak, de a képzelet és az idő - a nemzedékek egymást követő emlékezete - e valóságértéket mítoszértékké változtatta. A írásos irodalmom - vagy az írásbeliség - létrejöttével az írott irodalom teljesítette be a népek, népcsoportok mítoszának megformálását, a hie- roglifáktól kezdve az agyagtáblákon s a rovásíráson keresztül - mindmáig. Közelebbről: a második évezred küszöbéig. Ekkor megindult az emberiség történelmében valami olyan bomlasztó folyamat, amelynek „eredményei” szétrombolták, vagy
