Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - E. Fehér Pál: A cseh demokrácia történelmi arculatai (Masaryk és Beneš)

A cseh demokrácia történelmi arculatai

zott (amit Churchill már a háború alatt világosan látott), nem vette észre az angliai - taylori értelemben vett - „hétköznapi élet” változását sem. Eden is, Beneš is külföldi tekintélyüket - belpolitikai érvnek tekintették. Ez lett bukásuk egyik legfontosabb oka. (Sokkal később, mintha a történelem ismételte volna önmagát, Mihail Gorbacsov követett el hasonló tévedést: vitathatatlanul óriási nemzetközi tekintélyével próbálta pótolni azt, hogy önként lemondott a diktátori hatalomról belföldön.)

Benešt nyilván hatalmas elégtétellel tölthette el, hogy 1941 nyarán őt, egy száműzött, lényegében hatalom nélküli államférfit, Churchill „Európa legtapasztaltabb államférfiának” nevezte.28 Benešt egyértelműen megtévesztette, hogy Sztálin egyenrangú politikusként tárgyalt vele. Talán úgy érezte, hogy visszatértek azok az első világháború alatti évek, amikor sikerült megalapoznia Csehszlovákia önálló államként történő nemzetközi elismerését. És szinte bizonyosan elfelejtette, hogy akkor ez azért sikerülhetett, mert Masaryk állt mögötte. Most pedig csak Jan Masaryk, aki szintén nem államalkotó politikus, hanem csak kiváló diplomata volt.

Ezután már csak a hatalomért vívott kétségbeesett harc maradt. Beneš voltaképpen önmagát árulta el. Az angol viszonyok egészen mások voltak, mint a csehszlovákiai, illetve a közép-európai körülmények, ezért Eden - ugyanúgy, mint elődei és utódai közül annyian - mindössze nyugdíjas miniszterelnök lett. Árulásra nem kényszerült.

A cseh demokrácia sorsa, magától értetődik, nem szűkíthető le két személy történelmi teljesítményére. Viszont mindenképpen dokumentálhatja, hogy a demokrácia, bármilyen erős gyökerekkel rendelkezik a társadalomban, sohasem működik automatikusan. A demokrácia - mindennapos harcot jelent a populizmussal, az elvtelen kompromisszumokkal - és hajlékony kompromisszumokat egy nemes elv védelmében.

JEGYZETEK

1. Jan Patočka: A jelenkor értelme. Németh István fordítása. Kalligram, Pozsony, 1999.

157-8.

2. Martin Kučera: Pekár proti Masarykovi. Ústav T. G. Masaryka, Praha, 1995. 32.

3. Ferdinand Peroutka: Jaci sme. Stŕedočeské nakladatelství, Praha, 1991. 97.

4. Az előbbiekben idézett magyar fordítás ezen a ponton nem érthető, ezért a cseh eredetit idézem. Sobrané spisy Jana Patočky. Svazek 12., Archív Jana Patočky, Praha, 2006. 337.

5. Anna Gašpariková-Horáková: U Masarykovcov. AEP, Bratislava, 1995. 57.

6. Zbynék Zeman: Edvard Beneš. Mladá Fronta, Praha, 2000. 22-26.

7. Dr. Edvard Beneš: Nemzetek forradalma. Fordította: Donner Pál. Eugen Prager Könyvkiadó, Bratislava-Pozsony, 1936. 175.

8. Gašpariková-Horáková: i. m. 126.

9. Julius Firt: Knihy a osudy. Atlantis, Brno, 1991. 253., 277.

10. Karel Košík: Harmadik München? Mayer Judit fordítása. Irodalmi Szemle, 1993. 1., 9.

11. Jiŕí Kovtun: Slovo má poslanec Masaryk. Československý spisovatel, Praha, 1991. 36.