Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (2)

Fónod Zoltán

dem és innovatív műfaji kód próbakövére vetve értelmezte át a kereszténység nagy paradigmaváltása jegyében; ...a keresztény Európa már a periférián is elvesztette addigi kulturális és civilizációszervező erejét. Tőzsér Árpád művében kevésbé látszik a nagyon terhelt, jelentéses Faust-mítosszal való számvetés poétikai és metafizikai tétje.”60

Madách Imre Tragédiája egyes dramaturgia megoldásaiban is jelen van a műben. Ezek közé tartozik az álomjelenet is, melyet Molnár Albert álmodik, es- kóros (epilepsziás) rohama után, miután közlik vele, katedra várja Bécsben, ennek ára azonban a rekatolizálás. Elutasítás esetén a (megsemmisítés, azaz:) kémkedés és az ördöggel való cimboraság gyanúja és vádja következhet. Feltehetően joggal nehezményezi Bodor Béla, hogy az epilepsziás rohammal küszködő álomjelentben többször is „mennydörgésszerűen megszólal a Carmina Burana zenéje”. A „roppant műveltséget és kifinomult ízlést felvonultató” utalás-hálózatra utalva nehezményezi ennek a népszerű, már-már „gagyivá koptatott XX. századi zeneműnek” az említését. Szerinte iljabb Gabrieli vagy Monteverdi motívumait érdemesebb lett volna kiásni az emlékezetből.61 Igaz, Éva (Barbora, Kepler felesége) itt nem csalja meg a jó és nemes férjet, a középső rész „álomjeleneteiben” azonban Lilit, a nyilvános ház Madámja (Ádám apánk első asszonya) a nagy kísértő, meg a „cseh succubák” és Markéta, a nyomdászmester tizenhatéves leánya (akit maga Lucifer vezetett be a testiség ősi titkaiba). Alkotói szempontból olyan eseményeknek, történéseknek, erotikus „tobzódásoknak” lehetünk a tanúi, melyek az írói kvalitás milyenségét, ötletgazdagságát is dicsérik. A moralitás számára a fontos, a felelősség és a hűség vállalása, vallatása, meg az önmeghatározás, mely Tőzsér munkásságára hangsúlyozottan érvényes. A drámai keretek adta szereplehetőségeket kihasználja, nevezetesen, hogy a tizenhetedik század kulisszái mögül (az önismeret és a kétely ma is időszerű problémáit feszegetve) a ma emberének is üzenjen.

A Faustus Prágában című drámai költeményt - minden erénye ellenére! - könyvdrámának tartjuk. Színpadra állítását valószínűtlenné teszi, hogy a szerző nem vállalkozott arra, hogy művét sorsdrámává, az útkeresés vagy a lét- és a megmaradás, az eleve elrendelés ellen hadakozó hősök drámájává erősítse. Nem érezzük azt a felismerését sem, hogy a reformáció nemcsak történelmi kihívás volt az uralkodó egyházzal szemben, az erkölcsi megújhodás és a polgárosodás kezdete, hanem a nemzeti nyelv érvényesítésének az alkalma is. Ennek köszönhetően szólalt meg az Isten a Bibliában és a hívők számára a templomokban is - a nemzetek nyelvén, így: magyarul is! Vélhetően Szenei Molnár Albert személyiségét nem érezte erre a szerepre alkalmasnak, vagy alkotói felfogásától esett távol ez a lehetőség. A mítoszteremtés esélyein túl azonban a szimbólum erejű hősökbe bekódolta életünk drámáit, keresztre feszítő helyzeteit is.

Nem kétséges, változatos és gazdag Szenei Molnár életútja (megfordult Bocskay és Bethlen Gábor fejedelem udvarában, külországokban az ő politikájuk