Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Ligárt Ágota ber, főképp nem ha tanár, „mert azt ma már az óvodások is tudják, hogy Döbrögi egy népnyúzó földbirtokos volt”.38 Schiller Mihály apját a kommunisták, élükön Király elvtárssal meghurcolták és megalázták. Éppen ezért apja halála óta Schiller Mihály mély gyűlöletet érzett iránta és az egész rendszer iránt. De mivel világéletében gyáva és meghunyászkodó jellem volt, éppúgy mint a Tömegsír névtelen narrátora, soha nem a- dott hangott érzéseinek. Ha szembejött vele Király elvtárs, előre köszönt neki; amikor 89-ben Király elvtárs ablaka alatt tüntetett egy csoport fiatal, bár belül ő is valamilyen különös, addig számára ismeretlen lelkesedést érzett, képtelen volt beállni a tömegbe. Ez is minimalista vonása a kiábrándult és pesszimista személyiségekkel teli világnak: olyan jellemek népesítik be, akik képtelenek kitömi zárt világukból, és még ha jön is egy lehetőség az életben a változtatásra, akkor sem képesek azzal élni. Kívülállóként, megkeserdetten szemlélik a körülöttük kibontakozó eseményeket vagy azt, ahogyan a lehetőségek az orruk előtt úsznak el. Schiller Mihály kapcsolataira is ez az érzelemmentesség jellemző. „Schiller Mihály egyébként sem rajongott az apjáért, aki a rideg megközelíthetetlen természete és a nyers modora miatt, egy-két hasonszőrű barátja kivételével, mindenkit elriasztott magától. Szeretet helyett inkább csak valami kötelező tiszteletet érzett apja iránt. Ennyit és nem többet. S úgy látszik, az apja is beérte eny- nyivel. ”3<; Fatalista belenyugvással, teljes magányban tengette életét, addig amíg egy napon meg nem ismerkedett a város egyik széplányával, Macával. „Ahhoz, hogy egymásra találhassanak, el kellett jutnia (Schiller Mihálynak - megj. L. A.) a kilátástalan- ságnak arra a fokára, ahol mindenféle morális skrupulus, előítélet és a jólneveltségből származó beidegződés egyik pillanatról a másikra elveszíti súlyát. Amikor a sztereotípiák nagyra fújt léggömbje szétpukkan,”40 így kezdődött tehát kapcsolatuk, amely a minimalista narráció képlete szerint alakult. Maca odaköltözött Schiller Mihályhoz, nem azért, mert szerette, pusztán üzleti okokból. Nála fogadta kuncsaftjait, Schiller Mihály feladata pedig annyi volt, hogy megvédje Macát. Napjai nagy részét így bérháza konyhájában töltötte. Innentől kezdve a regény tere is egyfajta redukált térré válik számukra, néhány szobában zajlanak napjaik, mindig ugyanazon forgatókönyv szerint. Ezt a rutint zavarja meg egy nap Király elvtárs, aki a rendszer megszüntetése után nem csupán hatalmát vesztette el, hanem ép elméjét is. Nevetség és gúny tárgyává vált. Elhatározta, hogy Comitét alakít Bolyki elvtárssal, Terpitkó elvtárssal és Sirôtka elvtárssal, majd visszaállítják a kommunizmust, de új szabályokkal. Éppen ezért elhatározza, hogy bocsánatot kér mindenkitől: Meg fogom hódítani New Montot, meglátjátok. Úgy, mint Mátyás király a büszke Bécset. De nem fegyverekkel, hanem a szívemmel.”*' Mindezt az abszurditást és banalitást Grendel azonban humorral és parodisz- tikusan tálalja, ezért is különleges írásművészete, és ebben a komikus hangnemben tér el az amerikai minimalisták stílusától is. A Nálunk, New Hontban hasonlóan minimalista hangon szólal meg. Narrációs sémája egyszerű, nyelve pedig közérthető. Követi a Tömegsír minimalista nyelvét. Ami azonban egészen újfajta és egyedi a műben, az az anedoktikus mikszáthi hangnem. Ezzel azonban nem először próbálkozott meg Grendel. Az 1985-ben megjelent Áttételek című regénye szintén a századvég anekdotikus prózanyelvén szólal meg. Ellentétben a trilógia másik két részével, ennek a regénynek nem konkrét személyek a fő
