Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Menahem, a cigány kezét és csókolgatni kezdte. - Te... te egy igazi cigány vagy! - dadogta. - Most pedig menj! Hallod! Menj, mert apám mindkettőnket leszúr...- Sok szerencsét - nyögte Menahem. Amikor megfordult, látta amint Ilda a ló hatalmas, meleg fejéhez simul arcával, és forró hálával súg neki valamit. A ló pedig megértőn bólogat fejével, és bozontos sörénye úgy borult Ildára, mint a szomorúfűz lombja. A lopott ló keresését lonamiestis közrendjének egyetlen őrére Piatras Garsvára bízták, de bármennyire igyekezett, nem talált semmit. Garsvának semmilyen eszköze a tolvajok elfogására nem volt, ha csak nem számítjuk a kövér fenekét verdeső, hosszú téli álomba merült cseh browningját. A meglopott polgármester néhányszor telefonált a detektíveknek Kaunasba, de az ilyen esetek most nem nagyon érdekelték azokat. Ki tudott foglalkozni egy lóval, amikor a németek háborút indítottak Lengyelország ellen, az oroszok pedig szerződéses alapon, zenekari kísérettel vonultak be Litvániába és aztán berendezték támaszpontjaikat. A ló elhajtása után egy nappal megjelent a rendőrségen a bűnbánó Menahem.- Ajajjaj! Ilyen komoly fiatalemberből hogyan lesz hirtelen lótolvaj? Te hülye, minek csináltad ezt? Vajon nagyapád, a fazekas Nohem lopott lovakat? Vajon apád, Lejzer, az asztalos éjszaka idegen ajtók zárjait fűrészelte ki? Egy zsidó fél litért összehordhat hetet-havat akár az elnök úr Öméltósága ellen, egy zsidó képes arra, hogy ne fizessen adót a kincstárnak, egy zsidó csal a kocsmában, amikor kitölti a vodkát, elcsalja a visszajáró pénzt és képes eladni a büdös halat. De betörni a lóistállóba és lovat lopni? Ki hallott ilyet? Menahem Lurje, a Litván Köztársaság állampolgára ellen indított bírósági eljárás gyors és igazságos volt. Mint betörőt, aki egy hivatalos személy angol fajtiszta lovát ellopta, ötévi kényszermunkára ítélték. És büntetése utolsó napjáig hányódhatott volna a cellájában, a priccsén, emlékezhetett volna a rácsok mögött a cigánytáborra, Ildára, ördögi bájaira, örvényeket rejtő pillantására, ha egy szép napon, Litvániában nem változott volna meg a hatalom és nem jelentek volna meg a börtönben idegen egyenruhás nyomozók, sose látott rangjelzésekkel és nem kezdték volna el a foglyok kiválogatását.- Te miért ülsz, galambocskám? - kérdezte Menahemet litvánul egy új egyenruhát és a sapkáján vörös csillagot viselő szeplős tiszt.- A városkánk polgármesterének a lovát hajtottam el. Egy bajbajutott családon akartam segíteni - kezdett rá Menahem.- Lovat? A polgármestertől? Ezért, galambocskám, neked nem ülnöd kell, hanem magas kormánykitüntetést kellene adni... Segítségnyújtási érdemérmet. Te, mondhatjuk, az osztályellenséget, a burzsujokat támadtad meg.- De nem támadtam meg senkit... Csak így sikerült... Én...- No, hagyjuk... - szakította félbe a görbe orrú és mundérjának ujjával letörölte a homlokáról a csillogó nyomozói verejtéket. - A te neved Lurje?
