Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos drámái

Parti Nagy Lajos drámái

azt (kevert) nyelvi identitásként leplezik le. A nyelvi identitások keveredésével (Bajkhállóy archaikus prózanyelve és lírai betétei, Anyuska párbeszéde Jolánnal, a felolvasott szöveg, illetve annak instrukciói stb.) a világ elbeszélhetőségének humán természete kérdőjeleződik meg: az antropológia helyét a retorika veszi át.10

A 90-es évek magyar drámája kapcsán Jákfalvi Magdolna azt a véleményt kockáztatja meg, miszerint „A kortárs magyar dráma legburjánzóbb vonulatát nevezhetjük akár poszX-Csirkefej korszaknak is.” (Jákfalvi 1999: 1270.) Véleménye szerint ez a vonulat „a jelen dramatikus megjelenítésé”-nek igényével lép fel, s ide sorolja Parti Nagy Lajos Mauzóleum című drámáját is. Spiró György drámája végigkíséri a Mauzóleum recepcióját, szinte minden kritika és elemzés a Csirkefej mentén vagy éppen ellenében (esetleg hezitálva a két álláspont között) olvassa Parti Nagy Mauzóleumát. Barabás Judit szerint a Mauzóleum éppúgy, mint Spiró Csirkefej és Esti műsor című drámái vagy a Parti Nagy által magyarított Wemer Schwab „fekáliadrámának” nevezett, Elnöknők című darabja, „kizárólag zsákutcákat, csődöket, vegetációkat, személyiségleépüléseket ábrázol”. (Barabás 1997: 94.) Bikácsy Gergely szerint is „Nehéz a Mauzóleumot Spiró 1986/87-es Csirkefejéve 1 nem összevetni.”, és főleg szociológiai szempontból véli érdekesnek az összehasonlítást: „ilyen szemszögből nézve az volna érdekes, hogy az 1986 decemberében bemutatott Csirkefejtö\ az 1995 novemberében színre vitt Mauzóleumig hogyan rohadt tovább a nyolcadik kerületi gangos bérházudvar meg a lumpenlakó”. Az összehasonlítás ellenére kijelenti: „a két dráma egymástól is alapvetően különbözik” (Bikácsy 1995: 109.), bár a későbbiekben nem fejti ki részletesebben ezt a véleményt. Ezzel a hezitáló olvasással tulajdonképpen Kovács Eszter álláspontja mellé helyezhető, aki szerint „a Mauzóleum színhelye egy lerobbant-lepusztult pesti bérház, lepusztult-le- robbant lakókkal. A helyszín, a szereplők, a téma egyértelműen Spiró Csirkefejé re emlékeztetnek, a téma kezelése viszont elüt attól.” Szerinte a különbség az, hogy „Spiró 1985-ös realista tragédiája tíz év alatt szürrealista komédia, de legalább tragikomédia lett.” (Kovács 1997: 435.) Tarján Tamás a „konvencionálisán semmitmondó - Spiró György Csirkefej című, szintén bérházudvari tragédiáját idéző - káromkodások”-ból építkező drámákkal állítja szembe a Mauzóleum nyelvi gazdagságát. (Tarján 1996: 26.) Dérczy a színpadra állítás egyértelműsítő gesztusaival magyarázza, hogy a Mauzóleumot értelmezői a Spiró-darabbai hozták összefüggésbe: „Egy színházi előadás, legyen bár kiváló, mindig felerősíti a szöveg egy bizonyos rétegét, s ezzel már eleve egy interpretációt kínál csak, s így értelemszerűen eltakarja a szöveg más részeit, rétegeit. Nem véletlen, hogy a Mauzóleum színművel kapcsolatban (...) Spiró Csirkefejéve 1 hozakodott elő nem egy értelmező, mondván, ugyanaz a lepusztult bérházvilág, hasonló személyiségek vergődése alkotja mindkettő világát. Parti Nagy kötete rá a bizonyíték, hogy másról van szó, az Ibusár és a Mauzóleum nyelvi világa Spiróétól teljesen eltérő.” (Dérczy 1996: 14.) Bagossy is ezt a véleményt erősíti meg, amikor azt állítja, „Parti Nagy bizonnyal nem a spirói naturalista modell reinkarnátora. Darabjának zárt udvara pedig nem is annyira zárt világ, hiszen a szerzői gyűjtésből származó dzsumbuj-folklór meg a tragikomikusra generált kisember-nyelvtan a legkülönfélébb kulturális paradigmák találkahelyévé válik.” (Bagossy 1997: 439-440.)

A Csirkefejhez való viszony mellett/helyett tehát úgy tűnik, a Mauzóleum nyel