Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Véleményemet azóta, természetesen az olvasmányaim is formálták, alakították, de az akkori döbbenetem, fájdalmam emléke változatlanul megmaradt. * Ha emlékezetem nem csal, 1956-ban valamikor ősz elején jelent meg az Irodalmi Újságban Háy Gyula Kossuth-díjas drámaíró cikke „Miért nem szeretem Kucsera elvtársat ” címmel. Ebben (a Nagy Imre híveként, s az írószervezeti ellenzék képviselőjeként ismert) Háy Gyula a lefüggönyözött autókban utazgató appa- rátcsikok „elidegenedését” ostorozta. A cikk a felháborodás, az elégedetlenség megfogalmazása, s akkor még nem sejtettük, a forradalom előszele volt. Egyébként Bili Lomax angol képviselő, a magyar forradalom krónikása, Magyarország 1956-ban címmel (1976-ban angolul, 1982-ben magyarul) kiadott, majd 1989-ben a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt a nézetet vallotta, „ ...az 56-os események sokkal inkább szocialisták voltak, mint bármi más, ami 1945 óta - vagy az e- gész évszázadban - Magyarországon történt”. Napjainkban a jelenlegi magyar- országi ellenzékhez közelálló elemzők az 1956-os eseményekben a „polgári”értékrend megnyilvánulásait látják, s polgári forradalomként próbálják meghatározni. Más vélemények szerint 1956 egyszerre képviselte a „szocialista” forradalom és a „polgári ’’forradalom elvárásait. Ki Ön szerint 1956 magyar forradalmának igazi örököse? Duba Gyula: - A felkeléseket, forradalmakat a népi-nemzeti elégedetlenség és szabadságvágy következményeinek tartom. Elégedett népet nem lehet forradalomra bírni, nincs miért felkelnie! Mert mi ellen? A jó dolga-sorsa ellen? A fo- radalmak gyökérzete hasonló, (közös) elemi életösztönbe, transzcendens lelkiségbe nyúlik, olyan minőségbe, mint amilyenről az első kérdésre adott válaszomban szóltam. Ez így talán elvont, de igaz! A kisebbségi lélek ismer hasonló lelki rezdüléseket, spirituális borzongásokat! A nemzeti érzés és identitás is ilyen „terület”, nem (csak) gyakorlati tapasztalat, ösztön inkább. Akkor októberben a magyar nép nem szerette „Kucsera-elvtársat”, talán nem is lázadt még, de az utcára ment, hogy változást követeljen. Olyan változást, ami előnyére lesz, igazságos változást! Elviselhetőbb körülményeket, szabadabb életet. A szabadság fogalma bonyolultabb és gazdagabb, mint hinnénk, szinte minden emberi vágy lehetősége benne van! Ilyen értelemben lehet igaza Bili Lomaxnak, amikor állítja - 1989-ben —, hogy az októberi „események sokkal inkább szocialisták voltak, mint bármi más...” De az is a forradalmak történelmi sorsa, hogy mire lezajlottak és új korszakot hoznak, az általuk teremtett egységet új hangzavar veri fel, más valóság erői dúlják a feltörő érdekek nyomvonalán! Ez is emberi minőség, az élet gazdag bonyolultságának természete, s a spirituális „egységről” kiderül, hogy kemény és összetett gyakorlati valóságot takar. A politika pedig, mert olyan a természete, nemcsak felszínre hozza, hanem fokozza és kihasználja az érdekellentéteket. Az is igaz lehet hát, hogy 1956 „egyszerre képviselte a szocialista forradalom és a polgári forradalom elvárásait”. A kérdés csak az, hogy érdemes-e, szabad-e így feldarabolni a valóban nagy népi-nemzeti tét-
