Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Tóth László: Holan magyar recepciójához
Tóth László Tóth László Holan magyar recepciójához A válogató jegyzete a költő legújabb magyar nyelvű kötetéhez Vladimír Holan a 20. századi cseh költészetnek emblematikus, egyszersmind enigmatikus alakja is. Annak a nagy nemzedéknek a meghatározó képviselője, mely poétikájával — poetizmusával - megújította a cseh versnyelvet, s végrehajtotta nemzetének lírájában azt a paradigmaváltást, mely azt formailag-esz- tétikailag - de szemléletében is - felzárkóztatta a múlt század eleji modern európai költészetekhez, és alkalmassá tette kora lényegi - külső-belső - történéseinek, tartalmainak, életérzésének kifejezésére, versbe - és versnyelvbe - transzponálására. Ezt a nemzedéket az övé mellett egyfelől František Halas, illetve Jaroslav Seifert, másfelől Vítézslav Nezval neve jellemzi leginkább, s nem mellékes, hogy ugyancsak ekkor bontakozik ki teljes jelentőségében az olyan, ugyancsak európai rangú teoretikusok, irodalomtudósok, esztéták munkássága is, mint amilyen Karéi Teige, František Xavér Salda, illetve, más vonatkozásban, Jan Mukaŕovský volt. Költőnk 1905. szeptember 16-án született Prágában. Prágai és vidéki gyermekkor után szülővárosában érettségizett, majd egy nyugdíjintézet tisztviselője- ként hét évig hivatalnokoskodott. Ezután lapot szerkesztett (például, rövid ideig az európai rangú Emil František Burian színházának kiadványát is), 1940-től azonban kizárólag az irodalomnak szentelte idejét, életét. Első verse tizenkilenc éves korában, 1924-ben jelent meg egy prágai diáklapban, de két évvel később, 1926-ban, már az első verseskötete is napvilágot látott (Blouznivý vejír - A réveteg legyező). Innentől kezdve egymás után sorjáznak verskötetei (Triumf smrti - A halál diadalmenete, 1930, 1936; Kolury - Kolúrok, 1932; Torzo - Torzó, 1933; Oblouk -ívelés, 1934; Kameni, pŕicházíš... - Megjössz hát, kőszikla..., 1936; Zári 1938 - 1938. szeptember, 1938; Sen - Álom, 1939; Prvni testament - Első testamentum, 1940; Záhrmoti - Mennydörgés, 1940) és műfordításkötetei, s rendszeressé válik a jelenléte a 20. század első felében különösen mozgalmas, s az európai (avantgárd) irodalmi-művészeti történésekkel lépést tartó, néha azoknak elébe is menő cseh szellemi életben, melynek fokozatosan az egyik legfontosabb, külföldön is elismert, egyetemes súlyú alakja lett. 1948-tól visszavonultan élt 1980-ban bekövetkezett haláláig; élete utolsó éveiben szinte a lakásából sem mozdult ki; lányának, Katerinának 1977-ben bekövetkezett halála után verset sem írt többet. 1980. március 31-én halt meg szülővárosában. Holan a népköltészet, illetve mindenekelőtt a személyiséget és a nyelvet
