Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Fónod Zoltán: Az irodalom és az emberség magasba vezeti útját járta…

Nehéz, küzdelmes sors jutott Sütő Andrásnak osztályrészül: emberként, íróként s magyarként kellett helytállnia - embert próbáló nehéz időkben. Akárcsak Tamási Áron hősei, az ő regényalakjai is a változásban, az otthonteremtés gondjaiban cselekvő módon próbálnak megmaradni. Tamási még úgy hitte, a nép, az ábeli lélek nem veszhet el egykönnyen, s az igaz emberség előbb-utóbb győzedelmeskedik a sötétség erői felett i

s. Sütő András számára a megélt sors azt a tanulságot adta, a történelem nemcsak a múlt máglyáira, kudarcaira figyelmeztet, hanem arra is, az egyenlőtlen küzdelemben, sajnos, elveszhetnek az igazak, s besározódhatnak a tiszták is.

Az irodalom szerencséje, hogy Sütő András messziről és mélyről indulva, a lesipus- kás dilettánsok puffogtatásai ellenére is tudta, a nemzetiségi „égbolt” alatt merre és hogyan kell haladnia. Tamási és Móricz Zsigmond vonzásában élt, a mese több szólamú áradása meg a „simogató szomorúság” jellemezte korai novelláit. Sorstársaival együtt vállalta azt az utat, melyen az előző nemzedék járt, folytatva a két világháború közötti Korunk és a Helikon örökségét. Illyéssel és a világirodalom nagyjaival együtt azt is korán megtanulta, nem a divatok viszik előre az irodalmat, hanem a világirodalom mutatta példázat szerint vissza kell fordulni a provinciához, a szülőföldhöz, mert csak a valóságos élmények tehetik naggyá az irodalmat. így tágította szülőföldjét, s a pusztaka- marási házat egy darab Európává, felmutatva azt a világot, mely a második világháborút követő években szakadt az erdélyi magyarságra. Nem véletlen, hogy a Tamási Áron felvetette gondolat - mi végre vagyunk a világon? - oly meghatározó módon jelen van fő művében, az Anyám könnyű álmot ígér címűben. Czine Mihály az „együttélés könyve, a megmaradás könyve”-ként említi, de ugyanúgy nevezhetnék a hűség könyvének, himnuszának is.

Hallatlan történelmi tapasztalattal és példázattal vallja és mondja Sütő András a fennmaradás és a megmaradás parancsait. Minden fű, fa, virág a példázatává válik ahhoz (a fű meghajlik a szélben és megmarad), hogy szövetségest keressen az embernek. Ezt sugallja számára Kemény Zsigmond emléke is, aki Pusztakamaráson alusz- sza örök álmát, meg Bethlen Gábor, a nagyfejedelem is, akiről a nagyenyedi ősi kollégiumot nevezték el, melynek Sütő a diákja volt. Balladaivá komorodott sorsok sorakoznak a könyv lapjain, azoké, akik „viselték az életet, míg össze nem roskadtak”. A kimondás bátorsága jellemzi említett híres könyvét, akárcsak drámáit, melyekben a társadalmi megújulást is felvállaló reformáció hőseit, mozgásait tárja elénk. A Heinrich von Kleist krónikája nyomán fogant Egy lócsiszár virágvasárnapja (1975)

Az irodalom és az emberség magasba vezető útját járta...

Elhunyt Sütő Adrás, Kossuth-díjas író